Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
- 234 -lektiv jóváhagyás nélkül az ügyosztályok hozták meg. A tanács testületé elé 1872 után az iktatott ügyiratoknak legföljebb 25 %-a került, ezzel szemben az osztályok intézkedtek az iktatmányok 70 %-ban, mig a közgyűlésre csak 5 % maradt. Ezek az arányok élesen tükrözik a feudális kori gyakorlattal szemben a testület jelentőségének csökkenését az operativ feladatok megoldása körül, hiszen 1872 előtt az iratok közel 80 %-a testületi döntésre várt. A tanács hatásköre - felügyeleti jogkörben fenntartott általános rendelkezésein túlmenően - közvetlenül a közrendészeti, egyházügyi, ipari, kereskedelmi, közegészségügyi, közmunkaügyi, iskolapolitikai, pénztári kérdésekben érvényesült, ugyancsak itt készítették elő a közgyűlés elé terjesztett ügyiratokat is. A tanács elnöke a főhadnagy volt, akit az alhadnagy helyettesitett. Rajtuk kivül a tagok közé tartozott a tanácsnoki rangot élvező rendőrbiztos, négy más beosztású tanácsnok, a fő- és aljegyző, a tisztiügyész, az árvaszéki ülnök, a városgazda, a számvevő, az ellenőr, a közgyám a városi levéltáros, a főorvos és a városi mérnök. Hatósági jogkört gyakorolt a városi közigazgatás ügyeiben a magisztrátus. lényegében a hivatali apparátus, amelynek szakhivatalai folyamatosan épültek ki. A hivatalok irataiban az egész város élete tükröződött, ezért azok mind az ipar ás kereskedelem ügyeiben, mind az egészségügy- és iskolaügy - ben, mind pedig a politikai mozgalmak ellen tett intézkedésekről tájékoztatnak. Az 1872 szeptember 8-i közgyűlésen a tanácsi osztályokat az alábbi nevek alatt alakították ki: I. Közigazgatási; II. Pénzügyi; III. Közlekedési szakosztály. Mindegyiknek ügykörét részletesen megállapították. Az előadókra háruló resszortfeladatokra nem tértek ki,csupán az ügyek természetére utaltak. Ugyanakkor rögzítették az ügyosztályvezetők hatásköri listáját, főhadnagytól kezdve a tanácsnokokig. Az iratkezelés nem ügyosztályok szerint alakult, hanem azt egységesen, a központi iktatóhivatalban látták el. Az irodára való felügyelet, az ügyiratok sorsának ellenőrzése, a leltári vagyon számontartása a főhadnagy alá rendelt közigazgatási ügyosztály élén álló főjegyzőre hárult* A város jogállása akkor sem változott meg, amikor az 1876. évi 33* t.c. a hajdúkerületet megszüntetve kialakította Hajdú vármegye törvényhatóságát. E- gyes munkakörök azonban módosuláson mentek át; többek között 1880 január 10-én a közgyűlés határozatot hozott a birtokgazdálkodással összefüggő ügyeknek a közigazgatástól való teljes elválasztásáról. Ettől az időtől - bár a birtokpolitikai kérdések elvi irányvonalát a közgyűlés állásfoglalása döntötte el - a döntés végrehajtása a közbirtokosság hatáskörébe került. Fellebbezés folytán Hajdú vármegye 1880 április 26-án még azt is elrendelte, hogy "a birtokossági, gazdasági ügyek elintézésének eredményeiről elkülönített jegyzőkönyvet vezes-2 senek". A közigazgatás szervezetének módosulását vonta maga után az 1886. évi 22. t.c., az ú.n. községi törvény, amely lényegében rendszerbe foglalta a korábbi jogszabályokat, egyúttal minden további intézkedésnek kiinduló alapjává vált, ezért fordulópontot jelent a magyar községi igazgatás történet ében. E törvény alapelveit még az 1929. évi 30. t.c. is fenntartotta azzal a lényeges különbséggel, hogy a tanács helyette a polgármesterre nagyobb hatáskört
