Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
- 227 -pénztári, a városgazdái és hasonló teimészetü iratoknál; az 1848-1871 közötti közigazgatás és birói eljárás nyilvántartásai között többször találhatók feudális korabeli vagy 1872 után keletkezett könyvek. Az elválasztást tehát nem lehetett következetesen végrehajtani és a fondutasitás irányelvei csakis olyankor érvényesültek, amikor mind a segédletek, mind az alapiratok, vagy jegyzőkönyvek fizikailag is elkülönültek egymástól, A levéltári rendszer ellentmondásainak megértéséhez ez a kiindulópont mindenkor figyelembe veendő. Az egyes fondok állagainak kialakításánál figyelemmel kellett lenni a hivatali szervezet felépítésére. Az iratképző szervek mindegyike valamilyen feladatkört látott el és az abból eredő iratokat vagy már egykorúan maguk elválasztották és aszerint tartották nyilván, vagy az elválasztás a munkakörökre támaszkodva utólag, a levéltári rendezés során történt meg. Az állagok rendszerezésénél tehát váltakozva érvényesült az egykorú regisztratúra elv, valamint az ú.n. funkcionális elv. Az előbbi az iktatásra, mutatózásra, az utóbbi pedig a tartalmi mozzanatokra volt figyelemmel. Az iratok leírásánál mindkét elv visszatükröződik, utóbbi többek között abban, hogy pl. a birtoknyilvántartásoknál egymástól független állagba kerültek a vidi, vagy zeleméri stb. birtoktestek, mert mindegyiknek más-más felügyeleti hatósága volt. Ezeknek a gyakorlati és módszerbeli kérdéseknek előrebocsájtása után az egyes fondok szerint haladóan csak ott ismertetjük az irattári rendszert, ahol a leiró részben részletezett iratok elméből a kutatás lehetősége nem derül ki. A közgyűlési iratok fondjának összeállításánál külön kellett választani a testületi hatáskörben és a magisztrátus osztályait vezető tanácsnokok referátumaiként előkészített ügykörökben keletkezett iratokat. A közgyűlési tárgyalások pontjai időrendiek. De nem minden jegyzőkönyvi tárgysorozati pontot másoltak le az egykorúak, hanem csak egyes évek anyagát. A hiányzó határozatok és javaslatok az "iratok" közé kerültek. Az 1848. évi közgyűlési határozatokat a Levéltár az V.A.3* fondtörzsszám alatt kezeli, mert a jegyzőkönyv szétszakitása nélkül a korábbiaktól nem lehetett volna elkülöníteni a május 22 után keletkezett feljegyzéseket, amelyek már a képviselőtestület működését tükrözik. Az új jegyzőkönyv lezárása sem történt meg 1849-ben, hanem az üres lapokon I860 december 12-én tovább folytatták a feljegyzéseket, ezzel is elárulva, hogy a jogfolytonosság szempontjából a két ülésszakot össze tartozónak tekintették. A tanácsülésen megtárgyalt határozatokról szintén jegyzőkönyvek készültek; az iratok elhelyezésénél tovább folytatták az 1847-ben megkezdett számjeles kezelést, emiatt a szám előtt "D" betűjel áll. Ez azonban nem hiányosságra, hanem az egykorú kezelés rendszerére utal, mert az 1848-ban kezdődő iratokat a korábbi szerves folytatásának tekintették. A tanácsülés! iratokról készített egykorú segédletek többször utalnak a közgyűlésre is, ezért a kutatás során azokat nem szabad egymástól függetlenül kezelni. Egyéb fondoknál nem annyira az egykorú számsoros regisztratúra mutatható ki, mint inkább a tárgyi összefüggések alapján történt iratkapcsolás; emiatt azokról bővebb tájékoztatás fölöslegesnek látszik. Ha valaki pl. a
