Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

V. fondcsoport. Megyei városok és községek

-226 -gazdálkodás rendjét, a fakitermelés üzemtervét az 1861-ben alakult erdőbirtokossági választmány állapította meg, amely különböző neveken a kapitalizmus folyamán is fennmaradt. Speciális munkaköre volt a városi takarékpénztári bizottságnak, amelynek tagjait 1865 május 7-én választották meg a városi takarék ellenőrzésére, tőkéjének közérdekű felhasználására.

A tanács törvényszéki osztálya 1862 november 2-án alakult újjá a főhadnagy elnöklete alatt; a törvényszékhez 3 tanácsnok, 1 tisztiügyész, 1 telekkönyvvezető, 1 közgyám, 1 mezőbiró, 1 jegyző nyert beosztást a megfelelő számú kezelőszemélyzeten kivül. Ezeh belül állították vissza a hadnagyszéket kisebb, ú.n. sommás ügyek intézésére.

A kiegyezés után megkezdődtek az országgyűlési képviselőválasztások előkészületei. Ennek lebonyolítására szervezte meg Hajdúböszörmény képviselőtestülete 1869 január 12-én a központi választmái^-1, amely később újjáalakult,de lényegében 1950-ig fennmaradt. Az 1868. évi 54. t.c. alapján megindult a bíróság államosításának folyamata, amelynek szervezési feladatát végső soron az 1869. évi 4. t.c. zárta le az államosítás kimondásával. Az első folyamodásé bírói hatóságot a rendezett tanácsú városok korlátozott terjedelemben továbbra is élvezték, de hatáskörük csak a sommás, a rendőri büntetőbirói és kihágási, mezőrendészeti ügyekre terjedt ki. Végül az 1871. évi 31. te. alapján Hajdúböszörményben, Hajdúhadházon és Hajdúnánáson járásbiróság alakult, Hajdúböszörmény egyúttal törvényszéki székhellyé vált, mivel egyidejűleg megszünt a hajdúkerületi törvényszék. Ezzel a biróság kivált a tanácsi szervezetből.

Az 1871. évi 18. tc.-nak az az előirása, hogy a képviselőtestilet tagjainak 50 %-a virilisekből kerüljön ki, messzemenően előre vetette a városi patriciátus uralmának árnyékát, mert nagymértékben hozzájárult a városi földműves polgárságon belül a nagyobb birtoktestekkel rendelkező és a kisparaszti tulajdonnal biró személyek ellentétéhez. Ezekben az évtizedekben lelepleződött a hajdúegység illúziója.

Az iratok levéltári rendszere

A város működése során keletkezett iratok a különböző korszakok szerinti tagolás alapján kerültek rendezésre, támaszkodva a Levéltárak Országos Központjának fondutasitására. A korábbi rendezése folyamán - alkalmazkodva az egykorú levéltári helyzethez - egységes kezelés alatt álltak a feudális korból és a tőkés korból származó irat együttesek, de célszerűbbnek látszott az a megoldás, amely a politikai, társadalmi és gazdasági változásokkal bekövetkezett módosulásokat a felépítménynél is figyelembe veszi.

De a Levéltárnak ez a rendezési elve mégsem volt következetesen végrehajtható a városnál alkalmazott egykorú iratkezelési gyakorlat miatt, amely természetszerűleg még csiszolatlannak mutatkozott, főként pedig figyelmen kivül hagyta a politikai község szervezetében bekövetkezett változásokat. Annak idején a már korábban rendszeresitett nyilvántartásokat tovább folytatták, tekintet nélkül arra, hogy esetleg megszűnt szervezet jogutódjáról volt szó. Különösen érvényesült ez az eljárás a számviteli, a közbirtokossági, az adó-