Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

V. fondcsoport. Megyei városok és községek

-224-közöttük az ujoncozás, az adózás, a sószállitás, a pásztorfogadás, a piaci

rendészet, az erdei kihágások és mezőrendészeti megbeszélések, a fakitermelés,

2

stb. A tanácsnoki kar tagjait reszortok szerint megállapított feladatkörrel látták el, és ez később a hivatali ügycsoportok kialakulásához vezetett. Egyik tanácsnok rendőrbiztos volt, a másik utcabiztos, a harmadik közmunkafelügyelő, a többiek adóbiztosok és egyéb resszortok irányitói lettek. A tanács testületi gyűlése legföljebb tudomásul vette az előterjesztett javaslatokat és a szolgabirói hivataltól kapott rendeletek alapján kiadta a végrehajtási utasításokat.

Az abszolutizmus korában változott meg a városi vagyonkezelés szervezete is. Korábban a legelő, erdő, rét, szántó és egyéb ingatlan a saját tulajdont képező telkek mellett közösségi kezelés alatt álltak és hasznosításukról, mint ahogyan ezt a fennmaradt iratok bizonyítják, a közbirtokosság gondoskodott. A meglévő jegyzőkönyv szerint 1852 január 24-ón "közbirtokossági választmány" alakult, amely ezentúl szigorúan ellenőrizte a bérleti dijak kezelését j---a befektetések minőségét és minden anyagi kihatású ügyben elszámolt a számvevőségnek. Ez a gyakorlat egyébként az abszolutizmus után is fennmaradt, csak akkor szűnt meg, amikor 1882-ben megalakult a "Hajdúböszörményi Közbirtokossági Társulat", amely 1887-ben "Hajdúböszörmény, Vid, Nagyzelemér és Kiszeleméri Közbirtokosság" nevet vette fel. A városi tanácsnak az abszolutizmus korában a közbirtokosság ügyeibe semmiféle beleszólási joga nem volt. A mezőgazdasági termelés szervezkedési kérdéseinek történeti tanulmányozására ennek az iratképző szervnek forrásai kitűnő adatokat szolgáltatnák.

A közigazgatás egyéb ágazatai továbbra is a kinevezett tanács irányítása alatt maradtak, de pl. a gyámügyi előadó tanácsok egyéni jogkörét megszüntetve "Árvaválasztmányt" alakítottak, amely testületként számoltatta be a közgyámot.

A hadnagyszék ebben az időszakban egyáltalán nem működött.

A különböző - és az iratok leírásánál részletezett - fondokból a város történeti helyzete feltárható. Mert ha politikai hatáskört nem is élvezett, de a magisztrátus széles munkakört látott el, - a népesség összeírása, honossági és kivándorlási kérelmek elsőfokú elbírálása, a közigazgatási rendészet, az egészségügy, a kereskedelem és ipar ellenőrzése, az adóügy intézése stb. Munkája eredményességét, messzemenően korlátozták a gyakori szolgabirói utasítások, amelyek még részletkérdésekben is kötelező előírásokat tartalmaztak.^

E helyen nem ismertetjük részletesen a közigazgatás iratképző szerveit, mert ez kötetünknek nem feladata, de utalunk a leiró részben közölt adatokra, amelyekből mindenki megállapíthatja a reá vonatkozó forrásjelzeteket.

A volt városi törvényszék megszüntetésével az 1850-1856. években az igazságszolgáltatás a hajdúböszörményi II. osztályú járásbÍrósághoz került, azután 1861-ig a szolgabiróság jogkörével felruházott városi tanács alá tartozott.

Irataink között sokszor találkozunk az u.n. "községtanács" nevével. Ennek a szervezetnek végleges kialakítása 1855 tavaszán történt.^ A fennmaradt jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy a 15 kinevezett képviselőt ritkán hívták össze, akkor Í3 elsősorban birtokügyi, ingatlanvédeImi kérdések megtár-