Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 215 -Debrecen város ipari üzemeinek iratai /Komoróczy György/ 1900-1944 /-1949/ Debrecen város a saját kezelésében álló ütemek egy részét már a feudális korban megszervezte, miután rendelkezett a királyi kisebb haszonvételek jogával. Ennek a jognak birtokában tartott fenn üzletházakat, italmérő és vendéglátó helyeket, mészárszéket, húsvágót, tégla- és cserépgyárat, olaj ütőt, salétromtermelő műhelyt. Mindezeknek jövedelmével a városi tanács rendelkezett és a termékek értékesítésével is, akár közvetlen közületi hasznosítás, akár bérletek útján, ő foglalkozott, A kapitalizmus korában a regálejogok állami kezelésbe vétele időszakáig a legtöbb feudális korabeli üzem állami tulajdonba került, vagy használata azzal korlátozódott, hogy az állam bérletként adta át a városi közület részére. Ugyanakkor azok a létesítmények, amelyek a tőkés termelőerők fejlődésével új gazdasági ágazatként jelentkeztek, továbbra is a városi közösség birtokában maradhattak. Ilyen meggondolásból foglalkozott Debrecen gázgyár, világítási vállalat, fürdőüzem és más termelési, szolgáltató ágazatok kifejlesztésével, amelyek magának a város törvényhatóságának tulajdonában maradtak mindaddig, araig a felszabadulást követően, általában 1949-ben, nemzeti vállalatokká nem alakultak át. A kapitalizmus korában Debrecennek sok üzeme volt, de ezeknek felsorolását e helyen azért nem tartjuk indokoltnak, mert a működésűk során keletkezett iratok a levéltárból nagyrészt hiányoznak. Tekintettel arra, hogy ennek a kiadványnak - mint azt már több izbenhangsúlyoztuk - nem a történeti változások mindenre kiterjedő bemutatása, hanem a forrásokra való figyelmeztetés a célja, e helyen csakis azokról az üzemekről ejtünk szót, amelyeknek iratai megmaradtak. A gazdasági szervek ismertetése kapcsán a nem városi kezelésben lévő üzemek megmaradt iratanyagáról majd külön feltárás készül, A Debrecen váro3 tulajdonában kezelt üzemek közül csak kevésnek az iratai maradtak fenn a kapitalizmus korából. A megszervezése városi feladatként első Ízben 1887-ben szerepelt; amikor a közgyűlés 56. bkgy számú szabályrendelete a közegészségügyről és a köztisztaságról intézkedett, akkor a lakosság egészségvédelme érdekében a háziszemét fuvarozásának és összegyűjtésének módjáról hozott határozatot. Ezt a szabályrendeletet 1918-ban újból megerősitették. Ezekben a jogszabályokban azonban csak a tanácsi irányítás és a közvetlenül a rendőrfőkapitányság utasítása alapján e célra alkalmazott személyek munkaköri kötelezettségeiről volt szó, mert magának a köztisztasági hivatalnak megszervezésére csak később került sor. A városi tanács 1940-ben városi vállalatként keltette életre a polgármester, közvetlenül az I. fokú közigazgatási hatóság felügyelete alá rendelt köztisztasági hivatalt. Korábban a munkaágazatnál alkalmazott személyzet fölött is közvetlenül a polgármester rendelkezett; az új hivatal megszervezése után viszont az alsófokú irányítás a hivatal vezetőjének a kezébe került.
