Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 13 -mert a birák személye vagyoni biztonsághoz, nagyobb szolgálati időhöz volt kötve.

A polgári törvénykezési rendtartást újra szabályozta, a biróságok szervezetét pedig módosította az 1868. évi 54* t.c. Ennek rendelkezése alapján megszűnt az alispán! biróság, de megmaradt maga a megyei törvényszék. Az alispáni biróság ugyanis korábban a kisebb ügyekben fellebbviteli fórumként működött, nem a törvényszék keretein belül, hanem "sommás" ügyekben. Ezzel egyidejűleg a törvény egyelőre "vegyes királyi biróság" felállítását rendelte el.

Az új polgári jellegű törvénykezés szervezetét, rendtartását, véglegesen a törvényhatósági bizottságokkal párhuzamosan az 1871 évi 30. t.c. állapította meg, amely az állami birósági hálózat kialakulásának alapokmányaként fogható fel.

A_töryánykezéai_iratoklevéltári rendszere

Az 1848 májusa óta működő Bihar megyei törvényszék iratainak kezelési rendszere nem volt egységes. Az ügyviteli és a peren kivüli eljárás iratai beérkezésük után iktatószámot kaptak, de mind az iktatókönyvet, mind az ügyiratok számozását a korábban - más fórumon - megkezdett számok folytatásával tartották nyilván. Hasonló gyakorlat érvéryesült a jegyzőkönyvek vezetésénél is. Ha a törvényszék tárgyalásán felvettek egy-egy beadványt, annak száma megegyezett a törvényszéki tárgyalás sorszámával. Hosszabb időn át tárgyalt perek esetében a felvétel alapszáma meghatározó jelentőségű volt az iratkezelésnél; az alapszám futott végig minden fórumon, majd a végleges birói Ítélet után az ügy okmányanyagát annál helyezték irattárba. Ez az iratkezelési eljárás egyaránt vonatkozott a polgári és a büntetőperekre. Ha egy per az abszolutizmus idején valamelyik császári biróság előtt indult, a pertest annak alapszámánál található meg.

Az 1848-as kormányrendeletek Bihar megyét - másokhoz hasonlóan - felruházták a rögtönbiráskodás jogával. Az ezzel kapcsolatos eljárás a fényitő törvényszéknek - büntetőtanácsnak - nevezett szakosztály hatáskörébe tartozott, a statáriális bíráskodásról önálló jegyzőkönyveket vezettek. Mindössze két ilyen jegyzőkönyv maradt fenn, és egy bünfenyitő napló, amely nemcsak a rögtönbiráskodásnak, hanem egyben minden büntetőpernek hiányos kimutatása is.

De más iratok hiján a kutatásnak ez a napló is jó szolgálatot tehet.

A szabadságharc idején a megyei törvényszéken inditott peren kivüli eljárás iratai nem maradtak fenn, de megvannak a tárgyalási jegyzőkönyvek, amelyek a birtokviszonyok alakulására, a birtokforgalomra kitűnő okmányoknak tekinthetők. A polgári forradalomszabaddá tette a nemesi birtokeladást, megszüntette az u.n. ősiság törvényét, és ezzel szabad utat nyitott a mezőgazdasági ingatlanok eladásához, cseréjéhez, megterheléséhez. Egy-egy község életében a birtokforgalom változásai nagy jelentőségűnek tekinthetők, éppen ezért az ilyen természetű jegyzőkönyvek átvizsgálására felhívjuk a figyelmet. Tesszük ezt főként annak tudatában, hogy a hitelviszonyok, az ingatlanmegterhelés, a mezőgazdaságban forgó tőke mozgásának elemzésére a kutatás által eddig kevésbé felhasznált forrástipusokról van szó.