Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 179 -nyitásét célozták. Ennek a meggondolásnak szellemében s főként azért, hogy az önkormányzatok nagyméretű ellenállása legalább is mérsékelhető legyen, az államosítás nem egyszerre, hanem fokozatosan, áthidaló szervek közbeiktatásával következett be. Ilyen szervnek minősíthető az ú.n. városi "vegyes bíróság" felállítása is, amelynek létrejöttét az 1869 május 12-ón kiadott igazságügyminisztériumi rendelet szabályozta, támaszkodva az 1868. évi 28. t.c.-ben biztosított felhatalmazásra. A vegyes bíróság kifejezetten korlátozott jogkörű állami szerv volt. A rendelkezés szerint elsődleges feladata az volt, hogy "a szőlőbirtok utáni tartozásokból eredő váltságdíjak megállapitása és egyénenként való felosztása iránt" kell intézkednie a hozzá benyújtott keresetek alapján. Az ország több helyén alakultak ilyen vegyes bíróságok; székhelyeiknek az 1858. évi 54* t.c. Nagyszombat, Kőszeg, Eperjes, Debrecen városokat jelölte ki. Tényleges működésüket 1869 június 1-én kezdték meg, Debrecenben a bíróság utolsó tanácskozása 1870 december 31-én volt« A tárgyalási jegyzőkönyvek feljegyzései azért nagy jelentőségűek, mert a bíróság illetékessége kerületi jellegű volt, igy iratai mind a hajdúkerület, mind Bihar, vagy Szabolcs, Szatmár és más megyék nagykiterjedésü szőlőgazdálkodására következtethető adatokat tart almaznak. Az iratok levéltári rendszere A debreceni jogszolgáltatás levéltári forrásait tartalmazó iratok több fondból állnak; mindegyik fondképző szerv iratai önálló számok alatt kerültek nyilvántartásba akkor amikor a középszintű rendezés 1964 körül véglegesen befejeződött. A kutatás során tehát arra kell figyelemmel lenni, hogy valamely téma melyik időszakban keletkezett, mert az egyes szervek működése nem azonos időben, hanem szervezetük szerint különböző időpontokban zajlott. Ha valaki erre nincs figyelemmel esetleg felesleges munkát végez. Általánosai jellemző az is, hogy az iratok rendezése során a levéltár figyelemmel volt az iratok funkciójára és egykorú regisztratúrájára. Ha egy-egy szervezeten belül különböző osztályok, csoportok, tanácsok alakultak ki és azok működésének Írásos emlékei maradtak, az iratok felállításának alapelve a struktúra szerinti tagolás volt. Ezért találhatók az iratképzőn belül állagok, sorozatok, amelyek egyébként a rendelkezésre álló nyilvántartások felhasználása esetén a kutatást messzemenően megkönnyítik. * Az egyes fondok szerint haladó iratképző szervek egykorú kezelési rendszerét az alábbiakban mutatjuk be, A szabadságharc idején működő városi törvényszék iratai négy állagra tagolódnak; ezek között találhatók meg a törvénykezési igazgatással összefüggő fogalmazványok és jelentések. A jelentések elválasztása a fogalmazványoktól az egykorú kezelés során történt, főként 1848 májusa óta, amikor a tanács egészének munkáját érintő jelentések /relationes/ külön kezelés alá kerültek; 1848 májusában ugyanis elválasztották a tanácsi jelentéseket a törvényszékiektől, bár egy ideig még közös nővedéknaplóban - de egymástól elkülönítve - folytatták a korábban megkezdett nyilvántartást. A törvényszéki ügyekben kiadott
