Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 160 -fenn a szabadságharc idejéből, emiatt minden kérdésben a tanácsi ügyiratokra kell a kutatásnak támaszkodnia e két év vizsgálata során.

Az iratképző szervek közül reánk maradt a váróskapitányi hivatal néhány irata. A városkapitányi hivatalt az 1830-as években szervezték meg; feudális korabeli szerepével e kiadvány első kötetében bővebben foglalkoztunk. Egyes részletkérdések megoldásáról a városkapitány személyi hatáskörben intézkedett, más ügyekben viszont az u.n. kapitányszék testületé. Általában kisebb keresetek megtárgyalására, a közigazgatási rendészet feladatainak ellátására, a vagyonbiztonságra kellett ügyelnie, mint a városi tanács önálló hatáskörű szervezetének. Személyileg a tanácstól, szolgálatilag a polgármestertől függött és jelentéseit is annak nyújtotta be. Munkaköre az abszolutizmus idején is fennmaradt .

Pontos szerepet töltött be a szabadságharc idején a számviteli és vagyongazdálkodás területén a számvevőség, amely alapvető változáson ment át azáltal, hogy a hadiadó kezelését fokozatosan állami szervek vették át s egyre inkább a városi háztartás jövedelemforrásaival kellett foglalkoznia. A hadipénztár - mint a feudális kori városigazgatás egyik egysége - folyamatosan elvált a várostól, de ha ez nem is minden esetben történt meg, a házipénztártól mindenképen elszakadt. A városok adókerületei továbbra is foglalkoztak az adókivetésekkel, a korábbi "repartitio"-val, de a behajtással megbizott "exactorok" nem álltak a házipénztár irányítása alatt. A számvevőség továbbra is kezelte a piaci - általában a kisebb haszonvételekből eredő - jövedelmeket, az iparosok adóbesorolását, az árvapénztári számadásokat, a kataszteri számbavételeket, figyelemmel kisérte a terményárakat, számbavette az alapítványok felhasználását, és természetesen ellenőrizte az alpénztárak elszámolásait. Fölötte testületi szervként a számvevőbizottmány állt, mint a képviselőtestület által kiküldött önálló bizottság.

Közvetlenül az 1849 augusztus 2-án lezajlott és vereséggel végződött debreceni csata után Debrecen átmenetileg az orosz katonai közigazgatás alá került; az orosz seregek csak a katonai élelmezés kérdéseivel foglalkoztak, de a városi képviselőtestület és a tanács hivatali munkájába nem szóltak bele.

A császári-királyi kormányzat érdekeit a Drevenyák Ferenc személyében kinevezett császári biztos képviselte, aki az első rendeletet a debreceni tanácshoz augusztus 4-én adta ki.

1849 október - 1850 december között a kerületi főhadparancsnokság mellé rendelt polgári kerületi biztos tartotta kezében a politikai ügyek kormányzatát, Nagyváradról adva ki a városokhoz s közöttük a Debrecenhez szóló rendeletéit. A katonaság mellett szervezett kerületi főbiztos irányitása alól az 1850 december 11-én kiadott rendelettel Debrecen a császári-királyi miniszteri biztosság, illetve közvetlenül a Bihar megyei főispán hatósága alá került.** 1854-ben a nagyváradi helytartósági osztály intézkedésére járási jogú várossá vált Észak-Bihar megyén belül.

A város önkormányzati jogköre lényegében tehát már 1850 december 11-én megszűnt. Az igazgatási ügyek állami feladattá váltak; a városi hivatalok végrehajtó szervezetté változtak; joghatóságuk legföljebb a lakossággal szemben érvényesült, minden más vonatkozásban csak a felsőbb hatósági rendelkezések