Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 118 -szervezet. Eltérőleg a vármegyei törvényszékek hatáskörétől, telekkönyvi ügyekben a hajdúkerület nem volt illetékes, mert a telekkönyvi hatóságot maguk a hajdúvárosok vették át• A fellebbezési lehetőség e téren viszont továbbra is fennmaradt. A bűnvádi eljárás joggyakorlata a feudális korban érvényesült szabályok szerint alakult. A váltótörvényszék, a csődtörvényszék perei másodfokon kerülhettek a kerületi törvényszékhez, mert első fokon a városok voltak illetékesek. A kerületi törvényszék ülésein rendszerint az alkapitány elnökölt; a tisztség azonban ennek ellenére a főkapitány állásához kapcsolódott, de annak politikai és közigazgatási elfoglaltsága miatt gyakorlatilag az alkapitány vált a törvényszéki ügyek rendszeres irányítójává. Mellette táblabirók, ügyészek és megfelelő segédszemélyzet volt a törvényszékhez beosztva. Szervezet szerint a törvényszéket a kerületi közgyűlés irányította, de az életben a nagymérvű munka miatt az irányítás valóban csak elvi maradt. A törvényszék a kerületi hivatal egyik osztályaként szerveződött meg, és két tanácsból állt: a polgári és a büntetőügyek tanácsából. A polgári ügyeknek keretében intézték a váltótörvényszéki fellebbezéseket, a csődügyeket, az úrbéri ügyeket, amelyek tárgyalásai menetéről ha nem is nagy számban, jegyzőkönyvek és pertestek maradtak fenn. Az iratok levéltári rendszere A kerületi önkormányzati igazgatás iratai több fondból állnak, de azok a hivatalszervezet szempontjából lényegében azonos elbírálás alá esnek. Minden fond a hajdúkerület működésének a polgári forradalom utáni szervezetét, feladatkörét, eredményeit tükrözi és végeredményben annak sem volna akadálya, hogy a "Hajdúkerület levéltára" elmen önálló fondtörzsszám alatt legyenek nyilvántartva. A hivatalszervezetek tagolásához igazodik az egyes fondok állagképzése, amely követi az egykorú regisztratúra rendjét és módszerét. Ahol az egykorú iratkezelés kapcsán a kialakult regisztratúra felismerhető, a levéltár sem változtatott a kezelésen; ahol viszont az iktatás és az egykorú kezelési nyilvántartás nyomai nem fedezhetők fel, a levéltárban végrehajtott legújabb rendezés az időrendhez igazodott. Az időrendi összeállitáson kivül azonban azt is figyelembe vette, hogy egy-egy jelzet nélküli iratnak mi volt a tárgya, és az iratot a tárgyhoz igazodóan annál a hivatalszervezetnél helyezte el, amelynek hatáskörébe magának az ügynek az elintézése tartozott. Az egyes fondok irattári rendszerével kapcsolatban az alábbi megjegyzésekkel kivánjuk a jövőbeli kutatást megkönnyiteni annak tudatában, hogy a kerületi önkormányzat polgári kori megismerése nélkülözhetetlen a későbbi, 1872 utáni történeti helyzet bemutatásához. A részleteket a leiró rész ismerteti. A hajdúkerület bizottmányának iratai kútfős kezelés alatt állaak. Az egykorú iktató azonban nyilvánvalóan nem vette figyelembe, hogy az 1848-as 1
