Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 115 -de a korábbi területi illetékessége fennmaradt. A törvényhatósági bizottság elnöke azonban - a vármegyéktől eltérően - nem a főispán lett, hanem a kerületi főkapitány maradt a hajdúkerület teljes megszűnéséig, illetve azzal egyidejűleg Hajdú vármegye megalakulásáig. A képviselőket maguk a városi polgárok választották. A törvényhatósági bizottság 1871 december 27-én tartotta első, majd 187b Julius 17-én utolsó ülését. A törvényhatósági bizottság szociális összetétele már tükrözte a polgári átalakulás állapotát. A közgyűlés 126 tagjából 1872-ben 63 volt a virilisek száma és 63 a választottaké. A virilisek között földbirtokosnak minősült 20, ügyvédi diplomával rendelkezett 28, orvos 2, a többi 13 pedig egyéb foglalkozási ágat képviselt. A választott tagok között is 39 földbirtokos /földműves/ foglalt helyet, ilyen módon a közgyűlésen a szavazati Joggal biró személyek legnagyobb része az uralkodó osztály tagjaiból, a nagygazdák, a Jól kereső ügyvédek köréből került ki. Maguk a birtokosok a két kategóriából együttesen közel 47 %-os képviseletet kaptak.^ Miután a választottak maguk is az uralkodó osztály tagjai voltak, természetes, hogy a törvényhatósági bizottságon belül Jelentkező érdekképviseleti rendszerben csakis olyan politikai nézetek Juthattak érvényre, amelyek annak álláspontját tükrözték. Az időnkint megnyilvánuló ellenzéki politika, kormányellenes állásfoglalás mögött ezek az osztályérdekek határozták meg a törvényhatósági bizottság munkájának elvi tartalmát, A kerületi bizottmány elnöke mind az 1848. évi 26. t.c., mind a később kiadott szabályrendeletek értelmében a főkapitány volt.Az utolsó főkapitány tisztségét Sillye Gábor töltötte be. A főispán! elnevezéssel a kerületi iratok között nem találkozunk és ha az országos rendeleteket néha a főispán cimzéssel adták is ki, az elnevezés mögött mindig a főkapitányt kell látnunk. A főkapitányi állásban 1861-ben azért következett be személyi változás, mert az 1848-ban újraválasztott Pélyi Gábor 1849 Júliusában meghalt, utódját 1861-ben a kerületi közgyűlés Javaslatára a király nevezte ki. Távolléte esetén a kerületi alkapitány látta el a közgyűlés elnöki feladatkörét, egyébként a közigazgatás ügye magának a főkapitánynak kezében futott össze, az alkapitány pedig inkább a törvényszék elnöki funkcióját töltötte be. A főkapitány hatáskörét az az 1863-ban kiadott Jogszabály állapította meg, amely lényegében az állás megszűntéig érvényben volt. A fennmaradt iratok ennek a hatáskörnek gyakorlása során felmerült közigazgatási intézkedéseket tartalmazzák, amelyek a kerület életéről minden vonatkozásban tájékoztatást nyújtanak. A főkapitány a vármegyéktől eltérően sajátos feladatkört látott el azáltal, hogy személye nemcsak a királyi hatalmat képviselte, mint a vármegyei főispánoké, hanem egyúttal az alispán Jogkörét is betöltötte, vagyis az önkormányzati érdeket isJelképezte. Első- és másodfokú hatóságként működött. A városok közigazgatási ügyeinek fellebbezési fóruma volt, ugyanakkor az egyesületi rendészet, a vizgazdálkodás, a legelőszabályozás, az útügyek, az épitési engedélyek, az iskolapolitika, az egyházakkal való együttműködés és még sok más vonatkozásban elsőfokú szervként tevékenykedett. Ez teszi a meglévő iratokat nagyértéicü forrásokká.
