Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 93 -iparlajstromokra korlátozódnak, A Tenkei .járás iratai 1830-ban kezdődnek és rendelkezéseket, házalás! engedélyeket, vándorlási ügyeket, közigazgatási intézkedéseket tartalmaznak. Külön kiemeljük az 1830-1855-ből fennmaradt telekkönyvi összeírásokat, amelyek egyébként az egész megye területéről nagyon hiányosak. A Berettyóújfalui .járásnak az 1888-1944. évekből fennmaradt iparlajstroma a gyárjellegű termelés személyi adatait világitja meg. Iratok csak 1942- bői maradtak, de csupán néhány darab. A Magyarcsékei .járás telkeskönyvei 1840-1853* évekből a mezőgazdasági ingatlan viszonyokról kitűnő tájékoztatással szolgálnak. Levéltári rendszer A levéltárba került járási iratok két fondból állnak: az egyik önállóan a cséffa-nagyszalontai járás anyagát, a másik gyűjteményként a fentebb részletezett állagokat tartalmazza. Az előbbit nem lehetett a korábbi fondokhoz beosztani, mert a trianoni békeszerződés után kialakult közigazgatással mind területe, mind a főszolgabirói ügyintézés rendszere megváltozott. Ilyen nevű járás korábban nem volt. Az iratok rendszere szabályos ügykezelés során alakult ki, oly módon, hogy a hatóság elé került iktatmányokat minden évben eggyel kezdődő sorszámozással látták el, majd a továbbiakban az első iktatószám egyúttal az év folyamán azonos tárgyban beérkezett beadványoknak alapszámává vált. Abból a körülményből, hogy a járás neve többszörösen változott, nem szabad új szervezeti formára következtetnünk. A többszörös járási névváltoztatás mögött nem húzódik meg a terület átszervezése, mert a községek megmaradtak, függetlenül attól, hogy magát a járást melyikről nevezték el. Sokkal bonyolultabb a "járások iratainak gyűjteménye" cimen kezelt másik fond összetétele. Ennek végleges rendezése 1964-ben történt meg, de e munkának olyan alapokra kellett építenie, amelyeket még 1917-ten alakítottak ki, alig felismerhető elméleti meggondolásból és módszerek szerint. Az 1910-es években a vármegyei levéltárba került járási iratokat ugyanis a levéltár egyidejűleg selejtezés alá vonta, majd a selejtezés után megkísérelte az iratképző szervek nevéhez igazodó átrendezést. A szándék jó volt, mert igyekezett alkalmazkodni az akkor érvényes és még ma is uralkodó rendezési alapelvekhez, a proveniencia elvéhez; ennek alapján minden iratot átvizsgálva arra törekedett, hogy a selejtezés után megjnaradó anyagot a korszak járási beosztása szerint vegye számba. Ennél az egyébként tudományosnak minősülő eljárásnál azonban kihagyott egy döntő mozzanatot, nevezetesen azt a körülményt, hogy a járási szervezetek illetékessége - mint láttuk - szinte állandóan változás alatt állt, miközben nemcsak a járási székhelyek alakultak meg új helyeken, hanem a községek beosztása is. Ezzel a módszerrel a proveniencia és a pertinencia rendezési elveit teljesen összekeverte* Ebből a kettősségből kifolyólag később nem sikerült a rendezésnél azonos elveket érvényesiteni, miután ÍloI az iratképző szervre, hol a területre .ellett figyelemmel lenni. Ebből kifolyólag néha a proveniencia, néha a perti-
