Varjasi Imre: Az 1956-os forradalmi bizottmányok tevékenysége és dokumentumai Hajdú-Bihar megyében - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 42. (Debrecen, 2010)
A rabságban szenvedő nemzetek
„...Maradnak az igazak és a jók. A tiszták és békességesek. Erdők, hegyek, tanok és emberek. Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! Likasszák már az égben fönt a rostát s a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad. " J. F. Dulles amerikai külügyminiszter bizonyára tisztában volt kijelentéseinek súlyával a magyarok, pedig a legnagyobb terror és a kádári barakkmókázás közepette konstatálhatták, több mint negyven évig, mennyit ért egy világhatalom képviselőjének szava. A nyugatról érkező segítség néhány kivételtől eltekintve, ennyiben ki is merült, a szavak szintjén maradt. Természetesen tudjuk, hogy több fórumon is felvetődött a magyar kérdés,2 de azt is pontosan tudjuk, hogy az eseményeket nemzetünk életét pozitívan is befolyásoló segítség nem érkezett hazánkba. A magyarságot a „művelt" nyugat, ismét magára hagyta. Igaz ugyan, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország együttesen terjesztett be javaslatot az ENSZ Biztonsági Tanács összehívására, hogy megvitassák a magyar kérdést. A szólamok szintjén így mindent megtettek, hogy kifejezzék együttérzésüket. Mi több a csokornyakkendős urak, szivaruk pöfékelése, és a whisky kortyolgatása közben, szemöldöküket is összeráncolva méltatlankodtak azon, hogy az általuk szovjet érdekszférába, koncként dobott Magyarországon milyen csúnyán bánnak az emberekkel. S az mennyire helytelen és elítélendő. Szabadon maradt kezükkel papírra vetettek, s gyorsan meg is fogalmaztak mindenféle tiltakozó nyilatkozatokat. De mint azt tudjuk ezek a tiltakozások természetesen a hidegháború tü- zében nem értek egy fabatkát sem. A semleges Ausztria és néhány állam a forradalom leverését követően ugyan tevőlegesen segítette a magyar menekülőket. Rómában, pedig XII. Pius pápa enciklikát bocsátott ki a felkelésről, és imára szólított fel annak győzelméért . De azt a mérhetetlen szenvedést, melyet a jelentősen beszűkült magyar élettérben kellett elviselni a honi lakosságnak, senki és semmi nem tudta enyhíteni. 2 Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa ülésén külön tárgyalták a magyar kérdést. 17
