Varjasi Imre: Az 1956-os forradalmi bizottmányok tevékenysége és dokumentumai Hajdú-Bihar megyében - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 42. (Debrecen, 2010)
A rabságban szenvedő nemzetek
igaz és odaadó barátra lelnek, aki osztozik vágyaikban. Tudniuk kell, hogy számíthatnak javainkra, amelyek segítenek átvészelni a gazdasági átalakulás éveit. Az átalakulás elkerülhetetlen, mivel a termelést kizsákmányoló uraik helyett saját nemzetük szolgálatába kell visszaállítani. S mi nem szabjuk meg a gazdasági kapcsolatok feltételeként semmilyen konkrét társadalmi berendezkedés megteremtését ezekben az országokban. És hogy kétség se férjen hozzá, hadd tisztázzam: az Egyesült Államokat, amikor szót emel a csatlós országok függetlenségéért, nem hátsó szándékok vezérlik. Legfőbb vágyunk, hogy ezek a népek, melyektől saját nemzetünk fiainak oly jelentős része származik, visszakaphassák szuverén jogaikat és szabadon választhassák meg kormányaikat . Mi nem tekintjük ezeket a nemzeteket potenciális katonai szövetségeseinknek. Barátainknak és egy új és baráti és immáron nem megosztott Európa részeinek tekintjük őket. Biztosak vagyunk abban, hogy függetlenségük, amennyiben hamarosan elismertetik, jelentős mértékben hozzájárul majd Európa mindkét felén, Nyugaton és Keleten a béke megszilárdításához. ..."1 Ez a szó szerint idézett beszéd 1956. október 27-én az amerikai Dallasban hangzott el. A Világpolitikai Tanács ülésén J. F. Dulles amerikai külügyminiszter intézte szavait a résztvevőkhöz. Magunk okulásul és tanulságként adjuk közre az ott elhangzott szónoklatot. Idézzük csak egy mondat erejéig is újra a diplomata szavait!: „A rabságban sinylődő népek sohasem vonhatják kétségbe azt, hogy bennünk igaz és odaadó barátra lelnek, aki osztozik vágyaikban. Tudniuk kell, hogy számíthatnak javainkra, amelyek segítenek átvészelni a gazdasági átalakulás éveit..." Európa boldogabbik felén lehet, hogy ezek a szavak még értek valamit. A szovjet birodalom által bekebelezett országban, eleinte nagyon sokat. Bizakodást, reményt, s talán hiú ábrándokat is jelentett. Aztán a napok múlásával, s tapasztalatok alapján valljuk meg őszintén, semmit nem mondtak már. A történelemből pontosan tudjuk, hogy sem Magyar- ország, sem Lengyelország, majd később 1968-ban Csehszlovákia nem kapott semmilyen segítséget, amely szuverenitásának visz- szaszerzését eredményezte volna. Reálpolitika-mondák. A nyugati államok eltűrték, hagyták, a diktatúrák totális kibontakozását majd később fehérasztal mellett, a barátjukként üdvözölték azok tömeggyilkos vezetőit. Ez is reálpolitika volt - mondták ismét hollywoodi mosollyal. Pedig a szavak, az ígéretek is valahol számon kérhetők. A reálpolitika, pedig az igazmondáson és a hitelességen is alapszik. Wass Albert Üzenet haza című versében megszívlelendő gondolatokat olvashatunk: 1 J. F. Dulles: Beszéd a dallasi Világpolitikai Tanács előtt — 1956. október 27. Békés Csaba: Az 1956-os magyar forradalom a világpolitikában. Tanulmány és válogatott dokumentumok. Budapest, 1996. 119-122. 1. 16
