Varjasi Imre: Az 1956-os forradalmi bizottmányok tevékenysége és dokumentumai Hajdú-Bihar megyében - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 42. (Debrecen, 2010)
Bevezető
Bevezető Az 1956-os magyar forradalom első napjaiban — október 23-25. — a kommunista hatalom összeomlott. Budapesten az október 23-i tüntetés 24-ére virradó éjjel az elégedetlen és elkeseredett tömegek fegyveres felkelésévé transzformálódott. A fővárosban 24- én és 25-én a kormány, és az Magyar Dolgozók Pártja vezető testületéi ellenforradalmi lázadásnak minősítették az országban lejzajló forradalmi megmozdulásokat. De a hatalomhoz hű karhatalmi erők — elsősorban az Államvédelmi Hatóság — és a szovjet hadsereg katonai fellépése sem tudta megtörni a felkelő csoportok erejét. Az MDP legfelsőbb vezető testületéi politikailag megosztottak volt ezekben a napokban. Az úgynevezett sztálinisták - Gerő, Hegedűs, Apró, Münnich, Marosán - és mások a felkelés azonnali drasztikus leverését szorgalmazták, míg Nagy Imre és hívei, elsősorban Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Szilágyi József a véres, drámai konfliktus békés megoldását szorgalmazták. Október 28-30 közötti napokban Nagy Imre csoportja keresztülvitte akaratát, a konfliktus békés megoldását. (Megszerezve hozzá a Szovjetunió Kommunista Párjának beleegyezését. A miniszterelnök Nagy Imre, és az MDP első titkára, Kádár János egymás követően szólaltak meg a Kossuth Rádióban kijelentették, hogy az október 23.-ától történt eseményeket demokratikus népmozgalomnak tekintik. Elismerik, törvényesnek tekintik, a forradalom napjaiban létrejött a forradalmi közhatalmi szervezeteket, munkástanácsokat, forradalmi bizottmányokat. A kormányzást koalíciós alapra helyezik, az 1945-48 között az ország politikai életében szerepet jásztó demokratikus pártokra, a — Független Kisgazdapárt, Nemzeti Parasztpárt Szociáldemokrata Párt és Magyar Kommunista Párt — támaszkodik. Budapesten megszűntek a harcok, a felkelők jelentős része betagozódott a magyar demokratikus kormány nemzetőrségébe, a szovjet csapatokat kivonták Budapestről, tárgyalások kezdődtek a szovjet hadseregnek az országból történő kivonulásáról. Az október 23 i budapesti forradalmi eseményekkel egy időben- illetve Debrecenben még korábban - az ország nagyvárosaiban, a megyeszékhelyeken, majd a kisebb városokban, községekben is forradalmi megmozdulásokra került sor. Miután a központi diktatórikus hatalom összeomlott, az MDP és a tanácsok megyei vezetői nem kaptak utasításokat Budapestről a pártközpontból, illetve a kormánytól. Legfeljebb annyit üzentek a kétségbeesetten segítséget kérő párt és tanácsi vezetőknek, döntsenek saját belátásuk szerint. De a funkcionáriusok, többnyire döntésképtelennek bizonyultak. 7
