Varjasi Imre: Az 1956-os forradalmi bizottmányok tevékenysége és dokumentumai Hajdú-Bihar megyében - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 42. (Debrecen, 2010)
A Hajdúböszörményi Forradalmi Bizottmány tevékenysége
közműveit érintenék. Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetről tájékoztatva nem vagyok, felelőtlenség volna tehát tőlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az ENSZ bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem érdekében. Megállapítom egyúttal, hogy Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és ' külképviseleteinek törvényes feje Kéthly Anna államminiszter. Isten óvja Magyarországot! Budapest, 1956. november 4 . "69 70 A „népi" jelzővel szűkített demokráciákban egyáltalán nem volt újdonság a véres leszámolás. Sőt, az sem volt ritka, hogy az elítélteket köztörvényes bűncselekményekkel is megfejelve vonták felelősségre, koholt vádak alapján. A propagandagépezet természetesen az ún. „huligán elemekre" koncentrált, mind bel-, mind pedig külföldön. A szólamok szintjén persze bántatlanságot ígértek mindenkinek. Ilyen volt például még a forradalom idején Kádár János november 1-én rádióban elmondott beszéde! ígért, kért, bíztatott. Majd azok közé lövetett, akiket magasztalt és felakasztatta azokat, akikre hivatkozott, s akiknek nevében beszélt. Egy dolgot ma már teljes biztonsággal megállapíthatunk. Ami 1956. november 11-én 18 órától elkezdődött hazánkban a rögtönbírásko- dással (1956. 28. számú tvr.), az mind erkölcsi mind, pedig jogi szempontból igazolhatatlan, mely az értelmetlen bosszúvágy, az akkori hatalom vérszomjas tobzódására vezethető vissza. Kádár János vezetésével ugyan is a kommunista klientúra jelentős része nem először, elárulta hazáját, s a törvényes Nagy Imre kormány ellen fordult s rátámadt hazájára, honfitársaira. Mérhetetlen kegyetlenséggel, véres leszámolást kezdett. A szovjethatalom bábjaként a hazaárulók: Kádár János, Apró Antal, Münnich Ferenc, Marosán György és mások valamint a településeken regnáló helytartóiknak köszönhetően 356 embert végeztek ki hazánkban. 18 ezer polgári és 3400 katonai ítéletet hoztak, egyes vélemények szerint 15 000 mások szerint 20 ezer embert internáltak, 100 ezer embert bocsátottak el munkahelyéről, B-listázták okét. Több mint 200 ezer ember menekült el az országból, s keresett magának új otthont. A megtorlás, mérhetetlenül kegyetlen volt. Csak 1956 november 4.-e és 1958 december 31-e között a felnőtt lakosság körében 108 halálos ítéletet, 80 életfogytig tartó büntetést szabtak ki.T° Az államrend elleni szervezkedéstől, az izgatáson, a fegyverrejtegetésen át a tiltott határátlépésig terjedt a „bűnlajstrom." 69 Bibó István kiáltványa 1956. november 4. 70 Történelmi Szemle 2006. 1-2. sz. 167.p. 53