Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1623/1625 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 41. (Debrecen, 2010)
azonban közbelépett, és esküvéssel fogadkozott, az asszony azonban meghalt és más irányban mentek el a dolgok: a többiek követelésére és fenyegetésére hitszegése miatt törvény szerint szalmakoszorút helyeztek a fejére és a városból örökre száműzték. 1. A csatári (de Czatar) Borbély (Barbelij) Péter felperes és a felesége, Varró (Varró) Anna alperes között a közöttük keletkezett meghasonlás és viszály dolgában, s hogy mindketten el akarnak válni, így határoztunk. Mindkét fél tanúvallomásaiból eléggé nyilvánvaló, hogy mindkét fél tővel-heggyel összeálló (nem úgy, mint a tisztes házasok) csúf és gyalázatos életet éltek perverz módon, amelynek valamennyi okát és eredetét írásban beadták. A feleség tehát szavahihető és tisztes személyekkel, szokásos esküvel védje meg a házasságtörésben való ártatlanságát és bizonyítsa azt harmad napra. Mikor eljött a határidő megtörtént a dolog és visszaadták a férjének, hogy ezután kegyes és tisztes életet élnek a jövőbeli keményebb büntetés terhe alatt. 2. Ilona asszony, a Nádudvari (Nádudvari) Bálint felesége felperes és Siklósi (Sjkliosi) Jánosné között, akit előtte Villás (Villas) Lászlónénak, Katalinnak hívtak másodjára így határoztunk. Mivel az alperes az esküdtbírónak sem az első, sem a második kérésére nem akarta letenni szokás szerint az esküt, így bármilye volt is eddig a felperesnek, törvény szerint mind őt illeti. Az alperes megfellebbezte a határozatunkat a szenátusnál felülvizsgálat végett, és a szenátus a szokásos terminus alatt jóváhagyja, az alperes pedig újra visszahívja prókátorát. 3. A szoboszlói (de Szobozlo) Király (Kirali) Mihály felperes egyik részről, valamint Villás (Vjllas) János alperes között a perlekedés dolgában így határoztunk. A felperes alkalmas tanúkkal bizonyítsa, micsoda jók lehetnek azok, az kik az ő szép anyjárul, Villás (Vellas) Györgynek első feleségérül vér szerint reá maradtak volna. Vizsgálatot (kér). 532. oldal December 16. 1. Anna asszony, aki először a Hobics (Hobicz) István, most pedig a Békési (Bekesij) István felesége felperes és Katalin, a Bana (Bana) János leánya alperes között bizonyos arany és ezüst tárgyak dolgában, mivel az alperes leány hatására és fáradozása alapján az előző évben két tolvajt akasztófára szegeztek, mivel a felperes asszony boltjából titkon elvitték azokat, így határoztunk. A tanúvallomásokból világosan kiderül, hogy az alperes leány a meghalt tolvajokra hagyta minden lehetőséget megadva nekik, hogy a boltokból kulccsal az említett arany és ezüst tárgyakat elemeljék és elvigyék. Tehát minden kárt rendeznie kell, és azokról eleget kell tennie. Ha ellenkeznék, vagy nem akarná megtenni, a felperes asszony a tolvaj leány fejére való hétszeres esküvése után harmad napra elővezetik, és mint a tolvajokat korábban, akasztófára szegezik. Sok tárgyalás után és a kiváló férfiak közbenjárására Bana János az apa (jóllehet akarata ellenére) kétszázhuszonöt forinttal megmentette a haláltól a leányt, hogy ezután az Istennek és ne az Ördögnek éljen. 2. Tiszteletreméltó Katalin asszony, a Szappanos (Zappanos) Simon özvegye fiával, Ferenccel együtt velünk szemben személyesen megjelenve ilyen vallomást tettek. Az előző két napon valamennyi atyai és anyai javaikról törvényes osztozkodás útján megegyeztek, és véghez is vitték. A házat és két száraz malmot három egyenlő részre osztották, akik míg éltek meg voltak elégedve, nem kerestek okot a perlekedésre, de 92
