Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1623/1625 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 41. (Debrecen, 2010)
3. Nagy (Nagi) Bálint Dienes (Dienes) Istvánnal szemben a 17 forint meghatározott napra való megfizetéséről nem esküdött meg. Fizetnie kell tehát az eskütől függetlenül. 4. Oláh (OLah) János velünk szemben megjelenve szokás szerint tiltakozik arról, ha Bor (Bor) György mostani betegségében meghalna is, mégis az fiáért való török harmincadj át zárolja mindenki előtt. 5. Pipali (Pipalij) Anna, nemes asszony, a néhai váradi (Varadiensis) Vígkedvű (Wigkedwu) Pál özvegye, felperes és Anna, a debreceni (Debreczeniensis) Földvári (Feöldvarj) Dániel özvegye, alperes között a 35 forint adósság dolgában, amelyet a felperes férje, mikor ide jött a Dániel deáknak kölcsönbe adott, így határoztunk. Miután a felperes mindkét férje meghalt, és az alperes óvást emelt, és a férj hagyatékának felülvizsgálatáig ment, annak kiegészítéseként, ahogy beszélik, esküdjék meg a maga személyére, hogy a férje mikor ide jött azt az adósságot megfizette, ha nem esküdnék meg, fizesse meg harmad napra az adósságot. A határozatunkat megfellebbezte a szenátusnál, a szenátus pedig helyeselte, és az adósság kifizetése elvégeztetett. Megfizette. 488. oldal December 20. 1. A Piac (Piacz) utcai Szabó (Zabo) Demeter velünk szemben személyesen megjelenve ilyen vallomást tett. Hogy ő, tudván igen nagy szegénységéről, a kis földecskéjét, vagy pusztatelkét egy kis házzal együtt, mely a Kubák (Kubák) Tamás háztelkén található, és ami eddig az övé volt, ősi juss, ennek a Kubák Tamásnak eladta 1 forint 22 dénárért örökös jogon, mindenekért felelve utódainak és számot adva valamennyi örökösének, és ahogy adta és eladta ezen írás tanúskodik róla. Biztosíték a jövőre nézve. Magyar szokás. 2. Rásó (Raso) György Debrecen (Debreczen) városának zálogos jobbágya Bodogfaluban (Bodogfalu), az többi között mindenkor, minthogy rebellis és észvesztő volt, mostan is ezen városnak szabadságának színe alatt, minthogy most itt az városra bejött volt lakni, innen az városból ki akartak oksággal költözni ismét Bodogfaluban más földön úr szerire, mely neki meg nem engedtetett. Tehát ilyen kondícióval bocsátotta el az fogságból az böcsületes tanács, az melyre erős hittel az egész szenátus előtt megesküdt, hogy soha ennek utána az város jobb ágyságátul magát sem titkon, sem nyilván nem vonja ki, hanem életéig az jobbágyságot Bodogfaluban az városnak megtartja, és ha ez ellen cselekedne is, minden helyekrül ez országban mint hitehagyottat visszahozhassuk. Ezek felett egy Rásó (Raso) Pál nevű atyjafiáért is azon hiti alatt kezes, hogy soha az is más urat az városon kívül nem keres, és sehová nem megyen. Befejeződött az 1623. év. Istené egyedül a dicsőség. A jövőbeli emlékezet végett 50
