Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1623/1625 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 41. (Debrecen, 2010)
összes költségét, ami ezek miatt keletkezett meg kell fizetni. Az alperes megfellebbezte a határozatunkat a szenátusnál felülvizsgálat végett, és megengedjük. 3. Márton (Marton) Mihály, Váriból (de Varij), Márton Tamás és Margit Cserfalváról (de Czerfalva), az említett debreceni (Debreczeniensis) Takács (Takacz) Györgyné, Ilona, valamint a Tót (Tot) János leánya, Erzsébet szám szerint öten és a másik részről Csapiár (Czaplar) János a feleségével velünk szemben megjelentek, hogy a száz forint összegről, melyet a meghalt vér szerinti nagynénjük, Oláh (Oláh) Istvánné hagyott rájuk, mint örökösökre, osztozkodás útján úgy állapodtak meg, hogy ezt a pénzt, mely a Csapiár János kezénél van Szentgyörgy (S.Georgij) napjáig a fivéreknek és az anyai ági rokonoknak hat egyenlő részre osztva vigye oda, bárhol is volt elzárva. Ez a ház pedig 483. oldal a meghalt Oláh Istvánnénak, amely itt, a városban van egyedül rá, fiaira és a Csapiár János utódaira szálljon örökség jogán. Ha pedig ennek utána ezt az egyezséget nem kötik meg, az előbb írt fivérek a Csapiár Jánost saját költségeiken és fáradságukkal kötelesek megoltalmazni. 1. A szoboszlói (de Szobozlo) Barbel (Barbelj) Boldizsár felperes és Villás (Vjllas) István alperes között egy ezüstpohár peres ügyében, melyet a felperes az alperesnél elzálogosította így határoztunk. Mindkét fél bizonyítsa állításait. Esküdjenek bíróilag arról, hogy Barbel Boldizsár neki az 70 forint közösség dolgából is 12 forinttal még adós, az pohárra is kért tőle tíz forintot, és mind az 22 forinttal adós. Ha megeskiiszik, a felperes Boldizsár fizesse meg neki, de az pohárt állassa úgy, mint zálogot. O pedig az eskü felvételét elhagyta. A felperes pedig újra esküdjék meg arról, hogy ő az közösségben sem adós neki semmivel, az pohárra adott tíz forintról is teljesen elégítse ki, de az pohár még eddig is nála vagyon. Mikor eljött a határidő, a szenátus a hozott fentebbi határozatot felülvizsgálat útján jóváhagyta és helyeselte. 2. Szappanos (Zappanos) András a kötelesi (Keotelessi) Szabó (Zabo) Pál özvegyével szemben, aki most a kolozsvári (Claudipolitanj) Kovács (Kovacz) Gáspár felesége a még élő Szabó Pál bizonyos adóssága dolgában így határoztunk. A felperes Szappanos András a perelt adósságról, hogy ő neki Szabó Pál még éltében számvetés szerint marhahozás szolgálat]ában maradott adósa 10 forint 73 dénárral, azzal mind adós most is. 3. Udvari (de Udvarj) Zagyva (Zagiva) Máté felperes és Hobics (Hobicz) Istvánné özvegyasszony alperes között így határoztunk a 255 forint adósság peres ügyében, melyet még férje életében vett fel a marhák árára. Miután letette az esküt, az asszony kéri, hogy sértetlenül adja ki neki. 484. oldal De ő akkor azt mondotta, hogy az nem jegyes marha, ha ö megesmerné, legyen övé bátor, de annak utána azért maga okion onnan elvitette, a felperes a határozat után nemsoká tényleg letette az esküt, és a két forintról megelégítette. Az alperes fellebbezett a szenátusnál, de miután helybenhagyták jog szerint kihirdetve, veszteséggel távozott. 1. A Cegléd (Czegled) utcai Forgó (Forgo) Miklós felperes, és Serfőző (Serfözo) Miklós alperes között a felperes egy tehenének az alperes általi megölése dolgában így 47
