Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1623/1625 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 41. (Debrecen, 2010)
466. oldal kézzel kergette, kérte, hogy reá nem menjen, és így az mi esett, maga oltalmában esett (szidalmazta is). Kit az fogoly Barna András tanúi által bőven megbizonyított. Tehát ártatlan, felmentve elbocsátják. A bűn az elkövető fejére száll. 1. Kovács (Kovacz) Mihály fia, Pál hajtójával, a mikepércsi (de Mikepercz) hajdúval, Medi (Medi) Györggyel szemben a szerződés árának megtartása dolgában, mely 20 zárolt forintot tett ki így határoztunk. A tanúk szerint törvényesen tartaná meg, mivel nem ügyelt a szolgálatra, amikor a szerződésben kitűzött időre nem jelentek meg Pozsonyban (Posoniensis), ezért kellett más hajtókát fogadnia, mivel ők nem jelentek meg. 2. Fecskés (Feczkes) András felesége, meghalt férjének örököseivel szemben a tanúk vallomására esküdjék meg maga is a saját személyében arról, hogy ő bármit is vitt a dolgok közül, úgymint készpénzt, ökröket, vagy bármi más állatot a házasságuk kezdetén a férje házához, az előhozott és felsorakoztatott dolgokból először az ő részére adják ki, majd a férjének bármiféle adósságának elkülönítése és megfizetése után a többit a gyerekek között rend szerint osszák széjjel 3. Borbély (Borbeli) Péter, a néhai Nagy (Nagi) Péter fia, felperes és Kisvillás (Kis Villas) István alperes között az atyai ház ügyében, melyet ahogy a felperes mondja elvettek tőle, így határoztunk. Mindkét fél tanúkkal bizonyítsa állításait. A felperes azt, hogy az ő atyja Nagy Péter saját pénzén vette volt azt az házat, kit most Kisvillás István bír. Az alperes azt, hogy Szabó Kálmán bírta utolszor, és ő róla az egyházfiakra maradván, ő neki azok adták ára szerint. 4. Sós (Sós) Boldizsárné és az vej Jó (Jo) Menyhárt között határozat született. Sós Boldizsárné felperes bizonyítsa meg azt, hogy az mely harmad magával való tehenet ő az vején keres, azt nem csak az leánya keresett, adta volt nekik, hogy éljenek utána, nem örökben. Jó Menyhárt azt, hogy mikor az tehenet borjú korában neki adta, csak kicsiny borjú volt, ők tartották fel is. Vizsgálatot (kérnek). 467. oldal Június 11. 1. Bana (Bana) János a Flobics (Hobicz) István özvegye házánál lévő boltjának tolvajával és kifosztójával Balog (Balog) Jánossal és a tolvajlásba beavatott társával, Gáspár (Caspar) Andrásnéval szemben, tanúkkal bizonyítsa, hogy noha Balog János cselekedte az bolt feltörését és ezüst marhájának ellopását, kit maga nyelvével is megvallott, de az lopott marhát Gáspár Andrásné kezében adta, ő tötte valahová tötte. Azt is, hogy Gáspár Andrásné az fogházban is megizente Balog Jánosnak, hogy reá ne valljon, ha mint kénozzák is. Az mikor megfogták penig Balog Jánost, akkor is mindjárt azt mondta, hogy ő Gáspár Andrásné szalonnája. 2. Sáfár (Sáfár) Miklós felperes és a Varga (Varga) Demeter felesége között, aki először a Sáfár István özvegye volt a Sáfár István árva fiait illető javak dolgában, melyek most az említett alperes kezénél vannak ilyen határozat született. A felperes bizonyítsa ezt a három dolgot az alperessel szemben. 1. Hogy mikor ő az ö anyjával, Sáfár Istvánnéval halála után az bátyjával megosztozott, valami az két árva, úgy mint atyjokiul maradt jók részét illette, mindazokat az Sáfár Istvánná vette kezéhez, holott ötét senki tutorrá nem tette. 2. Hogy az árva lábosmarhájának gondjaviselésének is 36
