Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1623/1625 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 41. (Debrecen, 2010)
ügyében így határoztunk. Mindkét fél tanúkkal bizonyítsa állításait. Először a felperes bizonyítsa, hogy mikor az megholt Bánki Jánosné maradt javait Tótfalusi Boldizsár feleségestül felosztották, noha az ö felesége is ott volt, de időtlen állapotú, leány gyermek volt, neki is porciót adtak, de ö azzal meg nem elégedett, sőt az levelet is a menedékért kedve akaratja ellen írták, kezét is erővel vonták az papirosra. Az alperes asszony bizonyítsa, hogy nem olyan kicsiny leány volt, hanem immár a nemes kort is elérte, 15 vagy 16 esztendőt. Szabad akaratjából írták az mindeneket is, mert ős az ö porciójával megelégedett. Vizsgálatot kérnek a felek. 4. Király (Kirali) Gergely minden ellenfelével szemben, a többi perlekedővel is György deákot egy évre prókátorának állította. 5. Szentpéteri (Zentpeteri) János özvegye mivel nem megfelelően adta be írásban az előterjesztését, s a megnevezett ikreket 9 márkára büntetjük. 6. Túri (Thurj) Magda Szűcs (Zucz) Mihály Molnos (Molnos) Pétert az maga gyermeke javaiért sem az árvát magát nem keresheti, mert elégséges az atyja az gyermek tartására. 7. Ugyancsak a Szűcs (Zucz) Mihály a boldogfalvai (de Bodogfalva) Túri (Thuri) Gergelytől, meghalt fivérétől maradt javak dolgában adja elő a bizonyító leveleket, ha nem, emberhez illő bizonyítékkal bizonyítsa állításait Jó (Joo) Benedekné, Katalin asszonnyal szemben. 456. oldal 1. A Fenséges Fejedelem parancsát Táncos (Tanczos) István által továbbküldjük a megyei székre, hogy Nemes (Nemes) István és társa az ügyük érdekében a sárospataki (S.patchiensis) urakkal szemben éljen a nemesi ítélethalasztással, mely ennek a városnak privilégiumában írva vagyon. 2. Szentpéteri (Z.Peteri) János özvegye Keszi (Keszi) Istvánnal szemben a bírói szemrevételezés érdekében valamennyi fiacskáját és leányait előhozta szokás szerint 3. Nagy (Nagi) István felperes és Főnyi (Fonj) János alperes között egy disznó ügyében, melyet az alperes levágott így határoztunk. Nagy István bizonyítsa, hogy mikor ő az ő disznaját elszalasztottá, akkor kövér volt, de az alperes az egyházfiaktól úgy kérte meg, mint hitvány marha, annak utána az makkra hajtotta, hogy egy barátja megesmérte, megmondta, hogy övé az. De ugyan leverette, hat forint érőnek. Fóni János ellenben bizonyítsa, hogy mikor az ő disznói kezében akadott, azkor igen hitvány volt, az többi közül ki nem verhette, úgy oda szokott, úgy kellett az egyházfiaktól megvenni 80 dénárért, de ő senkiiül nem tagadta, meghizlalta, meg is ölette, mert többig volt esztendő három napnál nála. Vizsgálatot (kér). 4. Szalai (Szalaj) János a Sós (Sós) András özvegye ügyében nem tud tanú lenni, mert fivérével, Szalai Ferenccel együtt eladták a meghalt férjének javait. Fellebbeztek a szenátushoz, de nem küldjük tovább. Április 20. 5. A kolozsvári (de Colosvar) Kovács (Kovacz) Gáspár feleségének javai ügyében, aki a Szabó Pál özvegye volt, Bálint (Balint) Jánossal és Istvánnal szemben és valamennyi adósával szemben a felesége személyében Kalmár (Kalmar) Mihályt teljes jogú gondviselőnek állította. Tiltakozik, és kéri a végrendelkező leveleket. 29
