Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1620-1622 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 40. (Debrecen, 2008)

3. Bíró uram, mint tanácsbéli ember, az Zuz (Szűz) Márton tót szolgálója ellen minden orságát elegendő tanúkkal bebizonyította, azért ma, úgy mint december 17-én az tót szolgáló asszonyt kivitték, és felakasztották. December 17. 4. Derecskéi (de Dereczke) Hegedűs (Hegedűs) Istvánné felperes és Katalin asszony, a Varga (Varga) István özvegye alperes között bizonyos szerzett javak ügyében így határoztunk. Mindkét fél tanúkkal bizonyítsa állításait. Hegedűs Istvánné felperes bizonyítsa, hogy ő tartotta Jel kicsinységétül fogva Varga Istvánt, és úgy adta neki az maga leányát, és minden javait lajstrom szerint kezekhez bocsátotta, az mely jók mind ez ideig nálok voltának, és soha egymástul holtáig el sem osztoztanak, egy tehenet is ezek felett adtak el. Tót (Thot) Varga (Warga) Istvánné ellenben bizonyítsa, hogy valamely jókat keres meg az ő urának, Varga Istvánnak éltében, mind a felperes asszony adta, tékozlotta el mind az egy tehénnel egyetemben. És azt is, hogy azon ő ura osztozott volt Hegedűs Istvánnéval. 5. Horvát (Horwat) Máté felperes és Cudar (Czudar) András alperes között a Horvát László meggyilkolása ügyében, mivel a tanúk által nyilvánvalóvá vált, hogy a Cudar András keze által történt a dolog 429. oldal így határoztunk. Miért hogy Cudar András elégképpen bizonyította, hogy Horvát Lászlónál ő teljes életében sem haragos nem volt, sem ellenségesek egymással nem voltak, hanem valahul jártak-keltek mindenkor nagy barátsággal voltak egymáshoz. Azkor is, mikor az mezörül együtt egy úton haza jöttökben az puskáját kilőtte az végre, hogy az lovak vigyenek lőtte ki az földre, hanem csak nagy szerencsétlenségből ment az puska golyóbis reá Horvát Lászlóra, az mely miatt mindjárt megholt. Tehát úgy határoztunk. Mivel nem az elfogult gyűlölettől lőtt ez veszedelem, hanem Istennek igaz ítéleti szerint való büntetésből, Cudar András meg nem halhat érette, hanem díját tartozik megadni. 1. Mely holt díjával, úgy mint negyven forinttal mindjárást Horvát (Horwat) Mátét minden háza népével egyetemben megkérdtek, de fel nem vötte, hanem visszaküldte örökre. 2. Két ifjú legények, úgy mint Rácz (Racz) János, Tót (Tot) Mihály szolgája és az másik Szabó (Zabo) Ferenc, Acs (Acz) Szabó (Szabó) János jia éjjeli és nappali orságokért, tolvajlásokert az városon és mezőn megfogattatván, törvény szerint meg kellett volna halniok, de az böcsületes tanács nekik atyfokfiainak sok sírásokra megkegyelmezvén, megkegyelmezett ez formán. Kötötték mindketten fejekre magokat, hogy soha ennek utána abban az gondviselésben nem élnek, és eklézsiát követtenek, kit végben is vittenek. 15 napig Isteneket követték, ezek felét mindkettőért az atyjokfiai ismét fejekig lőttek kezesek, Rácz Jánosért Rácz Péter és kismarjai (kismariaj) Kun (Kun) Istvánné, Anna asszony, debreceni (debreczeni) Szíj (Szij) Balázsné, Szabó Ferencért ismét az atyja, Szabó János, János Kovácz és Takácz János, hogy előállatják magok törvényére, ha ismét hasonló bűnt cselekednek.