Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1620-1622 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 40. (Debrecen, 2008)

Január 22. 1. Böszörményi (de Beöszormeni) Kis (Kijs) Tamás felperes és Vasas (Vasas) Gergelyné alperes között így határoztunk. A felperes Kis Tamás a tanúk bizonysága szerint maga is letette az esküt ilyen módon. Hogy ő az ö vejével az immár megholt Szabó (Zabo) Mihállyal még éhében semmi állandó végezést nem tött az leányával adós marhák felöl. De főképpen az jegyruhák felöl, az mit penig onnan elvitt, azzal meg sem elégedett. Miután pedig eljött a harmadik napon ez a Kis Tamás letette az esküt. 2. Barbara, a meghalt Imre deák leánya, a néhai Füle (Phyle) István özvegyével, Lucával szemben Derecskéi (Dereczkei) Istvánt törvényes gyámnak, valamint Orossi (Orossj) Márton ezzel a Gorbol (Gorbolj) Andrással szemben Kása (Kasa) Mártont prókátorukká tették. Ezekről pedig így határoztunk. Mivel az előző évben az alperes Luca prókátorával, Imre deákkal ilyen végzést tett, az ügyét írásban adja be, de mivel az Imre deák pestisben meghalt, a dolog késedelmet szenvedett. Tehát az ügyet harmad napra írásban kell, hogy beadja, ha pedig nem tudná megtenni, várja a szék határozatát. 3. Portörő (Portörö) János, amikor idegen tanúkkal esküjének kiegészítéseként Varga (Varga) Ambrussal szemben a 9 forint 12 dénárról azt vallotta, hogy azt a pénzt János deák a házban eltette, a saját temetésére hagyta testamentum szerint, miközben az alperes tagadta az adósságot, mivel törvény szerint jutott hozzá. 4. Újfalui (de Uifalu) Szabó (Zabo) Tamás felperes és Varsányi (Varsanj) Szűcs (Zucz) Ferenc alperes között bizonyos pénz, vagyis 60 forint ügyében, melyet a felperes apja a kabai (de Kaba) Szabó János megőrzés végett elrakott, de az alperes tagadta azt az egészet, így határoztunk. A felperes Tamás a tanúk vallomása alapján esküdjék meg arról, hogy ez alperes Szűcs (Zucz) Ferencz hatvan forinttal volt adós az ö atyjának, ki most teljességgel tagad. Mivel a mi határozatunkat az alperes megfellebbezi a szenátusnál felülvizsgálat végett, törvény szerint megengedjük. 362. oldal 1. Egyrészt Orosz (Orosz) János és az édesanyja, másrészt a meghalt Orosz István és felesége, Erzsébet között ilyen határozat született. Mindkét fél bizonyítsa állításait. A felperes Orosz János azt, hogy az ő bátyját, Orosz Istvánt az ő édesanyjok gyermekségéből feltartván, és az mire taníttatta, ruházta, s meg is házasította, kit mind az atyjátul markából szerzett neki, sőt mind holtáig is abból élt ö vele osztozatlan volt. 2. Az alperes Orosz Istvánná ellenben bizonyítsa, hogy az ő ura halálának előtte testamentumot tött, úgy hatt, hogy az ő javaihoz senkinek semmi köze nincsen, mert ő az ő feleségénél lelte, kereste azt az, mi vagyon (azon kívül az mit az édesanyjának és öccsének hagyott), az testamentum ellen is senkinek nem mondott ellene. Vizsgálatot kémek. 3. Szíjgyártó (Sigjarto) Farkas (Farkas) János egy bizonyos ruhát, báránybőröket és három halotti bőrt, melyek a Székely (Székel) István katonának testamentumában voltak a felséges fejedelem úr parancsára a háborúban elhasznált. A Horvát (Horvát) Jánosnak és Gálfi (Galfij) Péternek kiadta törvény szerint, és azok kezeikkel aláírták.