Bánkiné Molnár Erzsébet: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 39. - Egyek falukönyve 1786-1860 (Debrecen, 2008)
Egyek falukönyve
legelőre, hogy mi őket ingyen hordgyuk által az nem igaz, mert arrúl sem atyáink sem mi semmit sem hallottunk, de nem is tudunk, csak annyi igasság van e Tárgyban; hogy mivel mi Helységünkbül távul esünk a rév által járáshoz, a Dorogmaik túl esvén a Tiszán; há valahol jártunk, és valami Zivataros idő tartóztatott, voltak olly becsületes barátaink Dorogmán, kik segíteni el jöttek a hidasunkat evezni által, és e volt azon barátságos el nézésünknek oka, hogy mi a Dorogmaikat, mint szomszédhely lakossait barátságbúi ingyen minden teher nélkül vittük által a Tiszán, de azomban a Szekér derékba bé menő terhet ha felyül múlta rakodások, azt soha nem engedtük meg. Pag. 386-ik lap 4-szer Hogy mi az haszonbérbe általunk bírtt Egyeki országos Révbéli haszonból T. Dorogmát soha nem részitettük, annak az oka; mivel az a rév Egyeki Rév, és a Méltóságos Uraságunk javainak egy része, melly nékünk adatott haszonbérbe, s mi után mi vagyunk az haszonbérlők, senkinek abbúl az bé jött haszonbúi, részesítéssel nem tartoztunk és nem is tartozunk Kőtelező Levelünk szerént, ezt minden körülöttünk fekvő Helységek Lakossai ki világosíthattyák, és 5-ször Maga Dorogma Helysége az ő Jelentésébe azt adgya elől, hogy határjokba Tekervényes Tavak vágynak és azt kerűlgettni köll, és a végett az utasok nekik sok károkat tettek, az sem igaz, mert mi Dorogmának sem szántó földgyeiket, sem Kaszálló réttyeiket; hol fekszenek nem tudgyuk, következőleg nékik kárt sem tehettünk, sem az utasok mert mikent csak leg kevesebbet tapasztalhattak volna Törvénykezni meg nem szűntek volna, de mivel semmi kárjok sem volt azért nem hábo- rogtak, és szokszor midőn rósz utak valának vagy Télbe nagy havak, az Dorogmai Lakosok magok utasítottak bennünket, hogy hatarjokban mellyik nyomaton mennyünk, az rév által menetelben való el idegenítésbe pedig semmi módgyok sem volt, miután önként magok váltottak bennünket, az Egyeki országos rév árendássainak: magok el esmérték a Mgos~ Egri fő Káptalant az Egyeki országos rév birtokossának, és töbszörössen véllünk közlőit barátságos beszélgetések is oda ütött, hogy az Egyeki Révhez nékik semmi jussok nincsen, de az T. Dorogmai Lakosok éltek vissza jóságainkal mert ők minden Esztendőben ohatrúl teherrel jártak keresztül Úrbéri Kaszállójainkon, öszve vissza vágattván azt, a hol az útat keményebbnek látták, — és ott csináltak útat, és csupán azért ellenzettük — a derékon felyül rakott teher ingyen való által szálítást, — a hidasunkon: hogy teherrel a Kaszállóinkot jobban öszve vájadták, mint üressen, csak most Tavaszon is voltak ollyan vakmerő Dorogmai Lakosok, kik az kaszállóinkon szekereikkel, és 40, 50, darab Lovakkal legeltettek, és mi után ki mentünk őket meg inteni, kértük, hogy mennének haza, majd által szálittyuk, azt felelték, nem lakott még lovaink jól mi nem megyünk, igy nyakunkon erővel élősködtek Barmaikat, és Lovaikat 5, és 6 napokig legeltették, ez már Kár, és el nem nézni való de csak, hogy el mennyének, ezeket az Elöljárók bárátságókért el néztük, azomban 6-szor Pag. 387-ik lap 6-szor Mivel semmi békességes tűrést tárgyazó Kömyülményekbe nem voltak, az Dorogmaiak, és ők nem is lehettek, mi után mi nékünk volt okunk pocsékolásaikat békével tűmi, annál fogvást az Dorogmaiaknak semmi barátságokat melly soha igaz nem volt, tekéntettbe nem is vehettük, ők tartoztak, és Ekkoráig is tartoznak jó szívvel barátsággal erántunk viseltettni kártékonyságokért. 7-szer A mit a Dorogmaiak imák; hogy mi ő véllek visszálkodni kívántunk, az sem igaz, kívántak ők mi véllünk elégszer sőtt ha lehetett volna még verekedni is, de magunkat nem hagyván kénnyek szerént bolondá tenni, a viszálkodásnak és az ő bárdolatlanságoknak véget vettünk, mi minden becsülete Embert az illető vámért akár szekerén akár teherrel, akár pedig üressen szívesen által vitettünk, de az Kik csak szóval Ígérték az vámot, és ha a dolog velejére, jött még fenyitették Révészünket, magunkat, és a fizetés helyébe üres erszényt mutogattak, azokat sehogy sem vitettük által ki vévén az Nemes Urakat, kiket az ide ://: alatt jegyzett, és mindenkor a Révész kezénél lévő utasítás szerént, és a révhez tartozó rendszabások értelménél fogvást szabadon bocsájtani Kötelességünkben állott, mit szivessen tellyesitettünk is: de a Dorogmai vakmerő lakosokat, derékon felyül haladó Teherrel 197
