Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1610, 1618-1619 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 38. (Debrecen, 2007)

3. Zvite (Zvite) Varga (Varga) János Baranyai (Baranjai) Péterrel szemben György deákot, másik felől Kása (Kasa) Mártont állították prókátornak. 4. Elek (Elek) Ferenc mészáros a mezőteremi (de Mezeo terem) Oláh (Olah) Gált a 84 forint szembevaló adósságról harmad napra elégítse ki a város szokása szerint. 5. Baranyai (Baraniaj) Péter Zvite (Zvite) Varga (Varga) Jánossal szemben a rágalmazás ügyében harmad napra feleljen. 6. Rác (Racz) Demeterné asszony Fekete (Fekete) Mihály mészárossal szemben arról, hogy neki igazán nyolc tehénbőrrel adós Fekete Mihály az esküt és vallomást letette. 7. Erzsébet, a Kovács (Kovacz) Bálint özvegye a Hatvan (Hatvan) utcáról velünk szemben személyesen vallomást tett. Mivel elhagyta az ezen az utcán lévő házának telkét, mely a déli kerületben, keleti szomszédságban volt a Körösi (Körössij) Mihály házával, nyugati szomszédságban a Fekete (Fekete) Mihály házával örökös jogon az egész és ép házat odaadta és eladta Maxim (Maxim) Bálintnak 2 magyar forintért, ki is fizette, és ahogy adta és eladta megfizette az árát ezen beírás tanúsága szerint. 8. Tót (Thot) István csapó adós a Szabó (Zabo) Balázsnak 6 ép durva gyapjúval (közönségesen négy vég szűrrel) ennek a megfizetésére lakóházán kívül nem elegendő az összes vagyona. 142. oldal A hitelezőnek, Szabó Balázsnak kötelezi magát és zálogot ad ebben az ügyben három bejegyzett szántóföld értékében. Szent György napjára egy egészet, Pünkösdre kettőt, Keresztelő Szt. Jánosra hármat. Egészében tudniillik hatot kell megfizetni. Közben az előírt határidő betartására a hitelezőnek ne legyen lehetősége. Április 10. 1. Varga (Varga) Péter szentpéterszegi (de Zentpeterzeg) jobbágy a nemes Rédei (Rhedei) Pál számadásában, hogy az oppidumban lakjon bejött, a város lakosainak és tagjainak sorába bevették, és gondoskodott róla, hogy beírják a polgárok közé, adott 33 dénárt, (április 14-én visszakérte és visszatért a földesúr által, akkor számot vetett magában és elszökött. 2. Az rekkentő asszony, ki annakelőtt is Szíjgyártó (Zigiarto) Mátyásné szolgálója lévén és parázna ágyból gyermeket fogadván elrekkentette, de azkor az tanács csodaképpen megkegyelmezett volt neki, most ismét paráznaságban ismét gyermeket rekkentett másodszor is. Tehát úgy határoztunk, hogy immár minden kegyelem nélkül elevenen eltemettessék, mely büntetést végben is ment ugyanaz napon. 3. András és János két molnár, mint felperesek egy részről, valamint István cigány és az felesége között másik részről az erőszak és ütlegelés dolgában így határoztuk. Az két molnárok tanújok mellé megeskedjenek, hogy ők semmi háborúságra okot nem adtának, hanem az cigány feleségestül hatalmasul támadott reájok, úgy verték az földre őket. Az cigány feleségestül mind az kettő ellen hatalmasan húsz-húsz forinton marad, ezen felül az mit sérelméért el akarnak venni hitek szerint elvehetik. Hogy penig az bűntelent is tolvajnak mellé tartotta, váltsák ki azt is díja szerint. Továbbá a széken letették neki az esküt.