Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1610, 1618-1619 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 38. (Debrecen, 2007)

nem lehet tanú, mert oda kötő, az embert megfenyegette, s megveszett az fenyegetett és azután ismét ü maga meggyógyította. És miután a feleket elküldtük így határoztunk. Hogy addig tanú nem lehet, hanem Csorba János. 1. Bizonyítsa megh azt, hogy az az Diószegi (Diozeghi) Besenyei (Beseniej) Jánosné az embert megfenyegette, az kije megfenyegetett megveszett, és ismét azt az veszett embert meggyógyította ü maga. Ez jövő szombatra vizsgálatot kér. 2. Szabó (Zabo) Péter Szabó Tóbiással szemben a következő bírói ülésre hozza elő bizonyítékait. 3. Szabó (Zabo) István Kakas (Kakas) Istvánt Nagy (Nagj) Máténé asszonnyal szemben prókátornak állította. 4. És ugyancsak a Nagy (Nagj) Máténé az első bizonyságtételre sem jelent meg. 5. Ugrón (Ugrón) Ambrus Kovács (Kowats) Györggyel szemben először nem jelenik meg. 6. Ugyancsak a Szabó (Zabo) István Kakas (Kakas) Istvánt Horvát (Horwatt) Máténé asszonnyal szemben prókátorrá tette és Nagy (Nagj) Antalnéval szemben. 7. Keresztes (Kerezthes) Balázs a néhai Hatvan (Hattwan) utcai Keresztes István fia velünk szemben személyesen megjelenve önként ilyen vallomást tett, hogy Fejér (Fejér) György a 20 forintot, mint atyai javakat az elszámolás szerint gyámként 525. oldal átvett megőrzés végett, az ő bevallása szerint míg felnő gyermeki létéből, Kozma (Kozma) Györggyel szemben Magyar (Magjar) Mátéval és a debreceni (Debretzeniensis) Bancsik (Bantsik) Istvánnal teljesen megelégítette, sőt a mondott 20 forintról szóló egyezségen felül 4 forintot adott, és itt minden fent említett atyai javakról őt teljesen és ténylegesen megelégítette, sőt az utódait is megnyugtatta ilyen formán, hogy ha bárki ezután vádolná, és perelni akarná, és keresné, ő a sajátjából vette el. Ezután vallomásával mindenért felelt, hogy megnyugtassa, velünk szemben. Január 30. 1. Egyhangú szavazattal így határozott a szenátus. Hogy mivel az hajdúk közöttünk laknak elvégeztük, hogy az adót megvegyük rajtuk, privilégiomunk azt is tartja, hogy minden nemes ember, vagy akármely lakos egy terhet viseljen az várassál, tanúvallásban is előjöjjön bíró uram elejiben, azért ha az hajdú elő nem jönne tanúnak, bíró uram ne álljon hozzá, fogja meg. 2. Ugyancsak határozat született a debreceni (Debretzeniensis) mesterek közössége dolgában. Hogy mivel az közönséges céh nevére szól az privilégium, melyet 526. oldal mind az császár, Rudolf (Rudolphus) adván, mind penig az melyet második Mátyás király konfirmált és adott is hozzá, valamit arra kötöttek, annak felette azelőtt az szappanosok Kassán (Kassa) költöttek az közönséges dologra, hogy az társaság és jó rendtartás, az céhekben meg nem bomoljon, vagy el most vele, vagy nem, személy szerént vessék fel az céhek, és közönséges fizessék mindeneket.