Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1606-1607 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 35. (Debrecen, 2002)

hit szerint, mindeneket adjon az árvának. Az alperes fellebbez a szenátushoz, de nem küldjük tovább. 1. Szóba kerül az ügyvédek körében, de nem küldjük tovább, s úgy határoztunk, mivel ha az alperes jog szerint a peres javakra igényt tart, idézze törvény elé a felperest végre, és újítsa meg a pert saját szerzeményére vonatkozóan. 2. Kalmár (Kalmár) Lászlóné asszonyom, mint felperes és püspöki (de Pwseoki) Ferenci (Ferentzi) Péterné asszonyom, mint alperes között 100 forint ügyében és bizonyos 50, 9, és 6 forint adósság ügyében ilyen határozat született. Bár jóllehet, azoknak a bizonyítását Kalmár Lászlóné felperes asszonyom is elismerte, és maga Ferenciné tagadja az 50, 9, és 6 forintot, szokásos módon a száz forintról adjon zálogot, sőt szokásos módon a 100 forintról esküdjön a tanúk vallomása alapján. Mivel ők megjelenve tudtak azoknak a pénzügyeiről, és ebben a 100 forint ügyében Ferenciné adós maradt, és az ezüst holmikat tartsa magánál. Esküvés mellett azt a száz forintot és más adósságokat meg kell fizetnie. 107. oldal 1. És harmad napra esküdnie kell. 2. Kenéz (Kenéz) Bálint tiltakozik, mert Magi (Maghij) János 5 forint ügyében nem vonta vissza a feljelentést. 3. Szentpéteri (Zentpeteri) János Varga (Vargha) Lászlót szemben Fekete (Fekethe) Jánossal ügyvédjének állította. 4. Sós (Soos) Boldizsárné, Margit asszony az Szegény (Zeghenj) János leánya, úgy mint felperes, Kálsa (Kalsa) Pál felperes ellen bizonyítsa meg, hogy Szegény Antal az ü javairól testamentumot tött, és a testamentumában úgy hagyta, hogy ha az ü gyermekének magvok szakad, tehát minden jószága ü neki az felperes Szegény Margit asszonyra, Sós Boldizsárnéra, az Szegény János leányára szálljanak, már az Szegény Antal maradékinak magvok szakadt. Annak felette, hogy ü ez peres jószág felől való alkuvásra gondviselőt sem vallott, s ő akaratjából nem végzett, s az végezessél s elegyítéssel ü meg sem elégedett. 5. Kálsa (Kalsa) Pál alperes viszont bizonyítsa 108. oldal meg, hogy Szegény (Zeghenij) Antal és Szegény János életekben elosztoztanak, Szegény által az maga saját jószágáról úgy testáltak, hogy mindenek az ü gyermekére, Erzsébetre, Kálsa Pálnéra és Ilonára, az leányzóra szálljanak, s annak maradékira. S ü neki az Szegény Antal leányától Erzsébet gyermeke Kálsa Mihály maradott, s az az ember anyja után esztendővel holt meg. Annak felette, hogy ezen dologból ő vele az felperes asszony ezelőtt perben tudunk volt curátora által, István által, és azt a curátort Fejér (Fejér) István a felperes akaratjából teljességesen megelégítette, s az megelégítéssel az felperes eddig megelégedett. Harmad napra. Kéri mindkettőt. 1. Ez bizonyság beadás előtt Kálsa Pál minthogy nem tagadja, hogy testamentum levél nem volt, kezénél nem volt, esküdjék megh, hogy elveszett, nem adja, hanem vagyon, s nála is nincsen, elveszett. 109. oldal 1. Gáspár deák szemben a túri (de Thur) Szűcs (Zeots) Máténéval erre az ülésre vár, hogy a testamentum leveleit Erdélyből (Transylvania) visszakapja, egyébiránt az ügyet tovább nem halasztják, tizenötöd napra. 2. Csibro (Chwbro) István szemben Nagy (Nagj) Gál (Gal) Istvánnal a levelekkel 15 napon túl bizonyítania kell. 3. Nemes (Nemes) Mátyás szemben Szappanos (Zappanos) Istvánné, Anna asszonnyal, először nem jelenik meg. Április 12. 4. Asztalos (Aztalos) Lukács Imre deákot szemben Barát (Barát) Istvánnal, ügyvédjének állította."