Katonai tábortól a mezővárosig - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 31. (Debrecen, 1999)

Hos ego vasculos proprio de fonté roborantes Conscripsi octavus, dum sexagesimus annus, Exiit aetatis, quando jam causidicatus, Fungeris oíficio, cujus tredecimus annus Post exauditos, noctuque diuque labores, Tandem Debreczenius patris de nomine Johannes Ipsos virgulto voluit subjectare versus Vivite felices, quibus est fortuna peracta Jam sua nos alia ex aliis infata vocamur Idem, qui suprascriptus. Anno Salutiferi 1681. die 2. Septembris. I.k. 91-92. pag. 1692. jún. 8. Anno 1692. die 8 Junii, taliter illo Christo Johannis 20. r. 19., 21., 26, voto triplicato populum liberum Hajdonicale Szoboszló infra nominandus salutare anhaelat. Mikor Istennek személyének kimetszett bélyege és az ő dicsősségének fényessége. (Hebr. 1. v. 3) egyszülött (Joh. 3. 16., Tria Psalm. 2.) amaz (Gen. 3. 15.) ige, aki testté lőtt, (Joh. 1. 14.) feltámadása után az hétnek első napján, (vasárnap) tanítványai között megjelennék, "mondotta nékiek, békesség tinéktek", így köszönt, akkor estve volt, mert azok a sidóktól való félelemnek miatta bezáratva voltának. Én is ez helyben estve jelenvén meg, az ajtók bezáratva. Estve, mert szorongatásnak idején, az megnevezett étczakának, estvének (Zach. 1. v. 8.) látám étczaka, azaz szorongatásnak idején, és ime egy férfiú, az Istennek fia ül vala, veres lovon és áll vala az myrtus fák, azaz a hívek között, melyek valának mély helyen és esmért Nos mare, nos venti, nos fera jactat hiems. Arma fremunt, saevit Mars impius orbe. Ismét bezártattanak az utak, ajtók. Dáviddal egyfelé sem mehettünk, aholott a Christussal a nyugalomra lehajthatnónk fejünket. Ismét a félelem miatt kelletik özvegyülnünk. Békesség hát tinéktek. Békesség tinéktek. Et tu, magna Páter (így) divum miserere tuorum, libere Labere Christe polo, sinoque invisere veni. Tristis, ubi infauste commiscatur omine pugna Fac amicitiam, coeant et foedera jungant Da pacem aeternam, redeant Saturnia regna Aspice nos tantum, finemque inpone labori Manda, ne posthac Óh seregeknek Jehovája, meddig nem könyörülsz e helyen, (Zach. 1.) mert volna ez helyhez olyan, mint az utonjáró, aki betér az éjjeli nyugovásra, nyiss ennek napjait, mint valának a régi időben. Nicolaus de Tokay, juratus oppidi nótárius Theologis animum subjecit lapsus Adami et corpus medicis, et bona juridicis. Psalm. 119. v. 1. aut aleph. r.v. (alatta két sor héber írás)