Katonai tábortól a mezővárosig - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 31. (Debrecen, 1999)

Az emlékirat írója igazat mondott, bár nem hivatkozott I. Lipót által 1666ban kiadott oklevélre. Ebben az oklevélben az uralkodó Lente Bálint és Fehér András szoboszlói, Kola Demeter nánási és Kis Ferenc rácböszörményi hajdúkatonáknak a saját városaik és a többi nagy hajdúváros katonáskodó hajdúlakosai nevében és képviseletében előadott kérelmére, a leleszi konvent hiteles másolatában elébe terjesztett három oklevelet megújította és a benne foglalt kiváltságokat megerősítette. A három oklevél II. Mátyás 1613. április 1-én , az öt (Szoboszló, Nánás, Hatház, Vámospércs és Polgár) hely hajdúi letelepedését szabályozta. A második II. Ferdinánd által 1632. aug. 10. Dorog hajdúvárosi jogállását biztosító oklevél. A harmadik, II. Rákóczi György 1656. szept. 2-i oklevele, amelyben a fejedelem a böszörményiek számára Báthori Gábor és Bethlen Gábor által adott birtok adományozásait erősítette meg. Az uralkodó most mind az öt oklevelét teljes jogérvényűnek jelentette ki. A bennük foglaltakat a hét mezővárosban lakó "szabad hajdúvitézeknek, utódai és örökösei számára örök érvénnyel megerősítette, és prívilegiális levél formában kiadta. 42 A hajdúvárosok ezzel jogilag is visszakerültek a felsőmagyarországi főkapitány főhatósága alá. Csak Szoboszló helyzete maradt tisztázatlan a Váradhoz való közelség és a megújuló adóztatás miatt. De a többi város helyzete is bizonytalanná vált, mert 1670. nyarán az I. Rákóczi Ferenc által indított rövid életű felkelésben, majd 1672-ben a bujdosók által indított első támadásban is tevékenyen részt vállaltak. Mivel ez évben Szatmár várának elfoglalása nem sikerült, Barkóczy Ferenc kallói kapitány ismét visszakényszerítette őket az uralkodó hűségére. Hűségük megszilárdítására Böszörménybe német zsoldos őrség szállott, de a bujdosók 1674-ben az őrséget elfogták s a várost visszafoglalták. A felszabadító háború első évben, 1685. őszén Kassa, Tokaj, Ónod, Kalló % addig Thököly Imre pártján lévő várak, és velük a vármegyék a hajdúvárosokkal ismét az uralkodó kezére kerültek. Ettől az évtől számították a megmaradt jegyzőkönyvek és feljegyzések a hajdúvárosok életének gyökeres megváltozásait. 43 Azon talán lehet vitatkozni, hogy a hajdúvárosok közigazgatásának XVII. század utolsó harmadában meglévő és a korábbi évtizedeknél némileg részletesebben megismerhető formája a hajdúk polgáriasabb jellegűvé való társadalmi fejlődésének következménye. Az azonban nem vitás, hogy e korszakban az igazgatási és igazságszolgáltatási szervezet már kevésbé katonai jellegű, mint azelőtt volt, annál is inkább mert 1685. után Várad visszafoglalásáig (1693) a beszállásolt katonaság ellátási igénye miatt a városok vezetőségét annak kielégítése foglalkoztatta. Az új igényekhez alkalmazkodás legkorábbi nyomát Böszörmény első - megmaradt - jegyzőkönyvében találjuk. Az 1667. évben, Nagy Mátyás hadnagyságában, Soldos János proconsul (ezzel a névvel sem előbb, sem utóbb nem találkozunk) és Harangi Jakab nótárius által jegyzett kötet bevezetése szerint arra szolgál, hogy "a régi idő óta szokásos városi szabályokat" megújítsák. 44