Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 29. - A Hajdú-Bihar megyei zsidóság történetének levéltári forrásai (Debrecen, 1997)
Bevezetés
megfosztva próbáltak új életet kezdeni. A gazdasági és demográfiai kilátástalanság azonban tömeges kivándorláshoz vezetett. A cionista mozgalom segítette az árvák és fiatalok Palesztinába utazását. A család nélkül maradók és a tengerentúlon rokoni kapcsolattal rendelkezők közül sokan szintén elhagyták az országot. A kommunista hatalomátvétel után a létszámában és ezzel együtt gazdasági erejében is megfogyatkozott zsidóság életterét tovább korlátozta az államosítás, elsősorban a magántulajdonon alapuló vállalkozások felszámolásával. Ugyanakkor az 1848 májusában megalakult Izráel állam is felerősítette a kivándorlás szándékát. A szándékot azért, mert 1948-tól legálisan nem lehetett elhagyni az országot. Kivételt képez az a 3000 személy, akik az 1849-ben Izráel és a magyar állam kivándorlási egyezménye alapján távozhattak az országból. Ez a magyarázata annak, hogy az újabb tömeges kivándorlásra csak 1956-ban nyílt lehetőség.93 Az 1949-ben végzett népszámlálás az utolsó, amikor a népesség vallási megoszlását is felmérték.94 A népesség száma Ebből izraelita %-ban _________________________________________vallású __________________ H ajdú vármegye 322.182 4510 1.4 Ebből Debrecen_______119.623________________3252________________2.7 A háború előtti szinthez viszonyítva 1949-ben tehát rendkívül alacsony volt az izraelita vallásúak száma, különösen a Hajdú vármegyei településeken. A lágerekből hazatérők újra alakították szervezeteiket, így például Debrecenben is működni kezdtek a status quo ante és az ortodox hitközségek. Változás csak 1950-ben következett be, amikor a vallás- és közoktatásügyi miniszter határozata és a magyar izraelita vallásfelekezet egységes szervezetéről szóló szabályzat alapján létrehozták az egyesült Debreceni Izraelita Hitközséget. A debreceni szentegylet 1950-ben oszlott fel,95 melynek vagyonát az új hitközség vette át. Az államosítás elsősorban a felekezeti iskolákat és a szociális intézményeket érintette. Debrecenben állami tulajdonba került 1950-ben a Simonffy utcai status quo és később a Bajcsy-Zsilinszky utcán az ortodox iskola, továbbá 1959-ben a Hadházi utca 6.sz. alatti volt aggok menháza. A status quo ante hitközség által 1945 után szociális otthonná átalakított Bajcsy- Zsilinszky u. 31. számú házas ingatlant az állam 1966-ban vásárolta meg. Ugyancsak vétel jogcímén 1975-ben került állami tulajdonba a Petőfi tér 8.sz. alatti volt zsidó polgári leányiskola. Ajándékozás révén Debrecen város vagyona lett a szefárd imaegyesület Csók U.6.SZ. alatti romos templomtelke. 1962-ben lebontották a zsidó nagytemplomot, majd 1963-ban a Petőfi tér rendezésekor a telket kisajátították.96 93 Stark Tamás: Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után 1939-1955. Bp., 1995. 9295., 107. 94 1949. évi népszámlálás. 9. Demográfiai eredmények. KSH. Bp., 1950. 324. 95 HBMLX.301. 5. 80. 96 HBML XXIII. 116. 38. 3802/1958.; Zsidó közösségi vagyon Debrecenben i.m. 184., 188., 187., 183., 180., 179. 30
