Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 29. - A Hajdú-Bihar megyei zsidóság történetének levéltári forrásai (Debrecen, 1997)

Bevezetés

A zsidók Magyarországon a honfoglalás után kétszáz évvel tűntek fel a mai Óbudán, Esztergomban, később Vasváron és Sopronban. Budán már 1250 körül tevékenykednek. IV. Béla a tatárjárás után előmozdította bevándorlásukat 1251-es privilégiumával. Amikor a királyok a nyugati határvárosokat gazdaságilag fel akarták lendíteni, a keresztényekkel egyenlő jogokat biztosítottak nekik a 14. század elején Pozsonyban és Sopronban. Budán 1307-ben már a zsinagógájukról is szó esik. Nagy Lajos király 1364-ben ugyan kiutasítja őket, de hamarosan újra otthonra lelnek a magyar fővárosban. Az ország több nyugati városában megalakultak hitközségeik. Tagjaik főleg zálogkölcsönökkel foglalkoztak.

Magyarországon a török uralom idején megjelentek a Balkán-félszigetről a spanyol zsidók Budán és Székesfehérváron, a Duna mentén és a Tiszántúlon. Erdélyben a 17. században a szász kereskedők mellett megszaporodott a zsidóság. Bethlen Gábor fejedelem támogatta a betelepülő zsidókat. Zsidó kereskedőknek nemcsak külön biztosító levelet állított ki az országban való szabad járáskelésre, hanem portai követét is utasította, hogy zsidó doktoron kívül kereskedőket is hozzon magával, akikre "úgy viselünk gondot, amint maguk állapotja kívánja". Ezek a törökországi zsidók "drága marhákkal", ékszerrel, finom szövetekkel, fegyverekkel, keleti füszerszámmal kereskedtek, s áruiknak az országot megnyitva, a fejedelem a lakosság életszínvonalát akarta emelni. A királyi Magyarországon csak a nyugati határszélen települtek meg. Az ország északkeleti vármegyéiben is feltűntek az első zsidók. Ezen a területen lengyelországi betelepülőkkel találkozunk.1

Az 1735-38-as országos zsidó összeírás 30 vármegyében 11621 zsidóról tud. A szabad királyi városok és a bányavárosok falaik között nem engedték őket letelepülni 1840-ig. Magyarországon a 18. századi betelepítések következtében az etnikai kép sokban megváltozott. A különböző etnikumok mellett egy sor kisebb néptöredék: örmények, görögök, más töredékek száma kb. 0,3 millió.2 Valószínűleg ebbe a kategóriába tartoztak a zsidók is. Mivel a Bihar megye részét képező terület az erdélyi fejedelemség hatalmi övezetéhez tartozott, bizonyosra vehető, hogy zsidó kereskedők megfordultak ebben a térségben. A 18. század második felében a felvilágosult abszolutizmus bizonyos intézkedései a társadalmi fejlődés előmozdítói. Összeírások készültek a birtokos és a jobbágytelken élő nemesekről, a zsidókról, a városokban lakó személyekről. Mindezek tennészetesen nem népmozgalmi nyilvántartás céljából készültek, hanem egyszerűen gazdasági és katonai, főként adózási okokból. Az összeírásokat járások szerint tagolva készítették. Külön megyei és külön járási összeírások maradtak fenn. A tartalmi összefüggés miatt itt található az 1851-1862. évi konskripciók összesítése is.3

Bihar vármegye zsidó lakosságának története

1 Zolnai László : Ünnep és hétköznap a középkori Budán, Bp. 1969.18-19.old., Lásd még : Balog Szidónia : A magyar zsidók kamaraszolgasága., Bp.1907., Magyar Néprajzi Lexikon Sz - Zs.5. k. Főszerk.: Ortutay Gyula., Bp. 1982.,632- 633.old., Dr. Siklóssy László : A régi Budapest erkölcse. Bp., 1972.,52,54.old., Szekfü Gyula: Bethlen Gábor. Bp., 169. old.

2 Kosáry Domokos : Újjáépítés és polgárosodás. 1711-1867. Bp., 1990., 59. old.

3 A helytörténetírás levéltári forrásai 1. 1848- ig. Szerk.: Komoróczy György., Debrecen,

1972.,63-64. old.

9