Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 28. - Debreceni alapítványok a 20. században (Debrecen, 1997)
Dokumentumok
162 rókát illeti, a főfelügyeletre pedig a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlést kérjük fel, ahová az időnként felvettek névsora felterjesztendő. Nem rokonok felvételénél lelkészek, tanárok, tanítók fiaira, különösen árváira, ha egyéb kellékekkel bírnak, mint szintén a h. szoboszlói és szepesszombati születésre figyelmet kérünk fordítani, ezen alapítványunk felejthetetlen, jó fiunk emlékére „THÓT EMIL ÉS THÓT GYULA” alapítvány nevet viseljen mindenha és halálunk után egy vagy legfellebb két évvel életbe léptessék. Másolat a Thót Ferencz és neje debreceni volt lakosok 1898 évi június hó 12-én kelt pótvégrendeletéből. 2. e. pont. Fővégrendeletünk 15. a. pontjára vonatkozólag: ösztöndíj alapítványunknak ott hosszadalmasan tárgyalt, komplikált kezelési és szaporítási módja helyett egyszerűen a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés bölcs belátására bízzuk ezen alapítványnak adóról időre lehető kezelési és gyarapítási gondját, nem lévén idegenek attól sem, hogy egyideig, nevezetesen 10-15 évig esetleg csak rokonaink részesüljenek segélyben, a főt. egyházkerületi közgyűlés által meghatározott időtől kezdve, aztán a megnövekedett tőke után nagyobbacska ösztöndíjban nemcsak rokonok, hanem idegenek is, - mindég azon arányban mind azt fővégrendeletünkben hittanhallgató, joghallgató, tanítóképezdész és gymnásiumi növendékre nézve megállapítottuk, - részesüljenek. Hogy ezen másolatok az idézett végrendelet illetve pótvégrendelet vonatkozó pontjaival szóról szóra megyezik, igazolom Kelt Debrecenben 1912 évi augusztus hó 23-án. dr. Gulyás István s.k. tanácsjegyző Debrecen. Geszt 1921 158. Tisza István emlékalapítvány ALAPÍTÓLEVÉL özv. Gróf Tisza Istvánná Tisza Ilona úrnő, megboldogult férjének Magyarország volt miniszterelnökének, a magyar református egyház sok éven át volt vezér-fiának, a debreceni református kollégium egykori nagyemlékű növendékének emlékére a debreceni református kollégium, illetve ennek főgimnásiumában alapítványt szándékozván létesíteni, erre vonatkozó 1920. május hóban kelt felajánló levelét ugyanezen évi június havának 8. napján 100.000 azaz Egyszázezer korona készpénzzel együtt Karay Sándor főgymnásiumi igazgatóhoz megküldötte, mely összeg a kollégium pénztárába nevezett igazgató útján 1920 június hó 9-én készpénzben befizettetett s kamatozás céljából az Alföldi Takarékpénztár betétkönyvén helyeztetett el. A tiszántúli református egyházkerület, mint a kollégium főfelügyeleti hatósága már nyilatkozott is aziránt, hogy a hazánk és egyházunk felejthetetlen emlékű nagy fiának emlékére tett kegyes alapítványt hálás köszönettel elfogadja s ezt követőleg az
