Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 28. - Debreceni alapítványok a 20. században (Debrecen, 1997)
Dokumentumok
95. Ill Érmihályfalva, 1916 Lovass Sándor és neje alapítványa ALAPÍTÓLEVÉL 1. /Lovass Sándor és neje Kollár Terézia érmihályfalvai lakosok birtokosok Istentől nyert javaik egyrészét, 100.000 - kor. névértékű hadikölcsönkötvényt tesznek le a debreceni ref. Kollégium pénztáránál örök alapítványként. 2. /Az alapítvány címe: Lovass Sándor és neje Kollár Terézia tápintézeti- internátusi- ösztöndíj alapítványa. 3. /Az alapítvány célja, hogy a debreceni református főiskolában, s elsősorban alapítványtevőkkel rokonságban levő tanulók taníttatási költségeinek részbeni megtérítése által a taníttató szülők anyagi terhei csökkenhessenek, s a segélyezetteknek esetleg internátusbán való elhelyezése, s ellátása által szokásos egyszerűségben, szerénységben, s igazi kálvinista szellemben neveltessenek. 4. / A jelzett jótéteményre elsősorban igényt tarthatnak a mellékelt családi táblázatban feltüntetett rokonok, s azoknak egyenes leszármazottjai; ha ilyenek nem jelentkeznének, akkor érmihályfalvai születésű, s illetőségű jelentkezők; ha ilyenek sem pályáznának, akkor igényt tartanak a felvételre érmelléki református Egyházmegye területéről pályázó tanulók; végre ha ilyenek sem jelentkeznének, úgy felvehető bárki, aki biharmegyei illetőségű, sőt ha innen sem pályázna senki, úgy bármely magyarországi református érdemes jelentkező felvehető. A felvett tanuló csak református vallású lehet. Az alapítókkal egyenlő rokonsági fokon pályázóknál mérlegelendő a szülők anyagi helyzete, s pályázók tanulmányi előmenetel, iskolai bizonyítványa is. A szegényebb, s jobb tanulóknak mindig elsőség adandó. A család részéről pályázók s felvettek ha Debrecenben laknak, s családi ellátásban részesülnek, igényelhetik, s megkaphatják az ellátásnak megfelelő összeget készpénzben is. TtREL. 1.22/c. 1. d. 94. Az e. kér. közgyűlésen a főgondnoki beszédben külön is kiemelik a szép adományt, hiszen még akkor 100000 K nagy összeg volt. Évi 6000 K-ból több ifjúnak lehetett volna teljes ellátását biztosítani, hiszen 1916-ben az internátusi ellátás díja 450 K volt. Az alapítvány azonban csak haláluk után lépett volna életbe, addig a 6000 K az alapítókat illette. Azonban az alapítók 1918 decemberében 2 hét alatt járványban elhaltak. Az e.ker.8/1919 szám alatt jegyzőkönyvben örökített meg az elhalt házaspár emlékét. II. Az alapítólevél 1916. márc 15-én kelt, de csak 36/1919 e. kér. szám alatt hagyják helyben.
