Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1589-1590 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 27. (Debrecen, 1997)
egykori feljegyzések is ezt bizonyítják. A város legfőbb jövedelme a vásártartásból és a kocsmatartásból származik. Ennek gondozására két borbírót választottak. Mindkettő szenátor. Az egyiket városházi, a másikat utcainak mondják. Ez utóbbi funkcióját az adatok nem árulják el. A város két kocsmáját említik, az egyik a városházi, a másik Arany Bálintné kocsmája nevű. Talán ez azonos a korábbi években perrel, hatalmaskodással, végül fejedelmi adománnyal megnyert korábban a Kardos-féle nemesi kúriát illető borméréssel. A két bormérő fizetését is meghatározták, évi 60-60 magyar forintban. Vásárbíró is kettő van, mindkettő szenátori rangú személy. A levéltárőrzők fontosságára mutat az eskütételre vonatkozó határozat. "A levéltárőrzők kérésére az egész tanács /tehát a szenátus és az esküdtek együttesen/ elhatározta, hogy minden egyes hivatalviselő, még ha a szenátusi rendbe tartozik is, mint a levéltárőrzők, a borbírák és hasonlók, esküre köteleztessenek és esküjük szerint hivatalukat leghűségesebb módon lássák el. " 1210/1,7,8,9-13 és 211 /l -2 reg./ Választott tisztségviselő még a két ispotálymester, a XVI. század elején alapított nosocomium vezetői (aediles), mindkettő szenátor. Az ispotály fenntartására, az alapítvány mellett, a korábbi határozatok kiegészítésére két intézkedést hoztak. Az itt sínylődő szegények és betegek táplálására rendelik a serfőzés hasznát és eladják a telkének Csapó utca felöli részét lakóházépítésre. Ma emeletes bérházak állanak rajta / 210/12-13,246/1 reg./. A mezőváros ket járását alkotó 3-3 utca autonómiájára is van ket árulkodó adat. Az egyik szerint Csapó utca perbefogta egyik lakosát, hogy telkéhez a város földjéből foglalt le egy darabot. A határozat szerint a megvásárolt telket mind maga, mind utódai örökösjoggal birtokolhatják /243/2 reg./. A másik szerint Varga utca kötelezte az egyik lakóját - a közelebbről meg nem határozott - élelemadásra. A határozat szerint csak az utca közös jövedelmét képező utcaszer (census) fizetésére kötelezhető /281/1, reg./. Ipartörténetileg is figyelemre méltó két határozat. Az egyik szerint az aranymíves céh perbe fogta a céhmesterét, hogy legényét Kálióba, kontár helyre /ahol nem működik szabályok szerint szerveződött céh/ küldötte dolgozni. Az ítélet megállapítja, hogy ezt a magisztrátus tudtával a kallói vár kapitánya parancsára tette. A legény nyilván a szükséges szerszámokat magával vitte és a megrendelő felügyelete mellett dolgozott / 222/3 reg./. A másik szerint a város keleti határrészén folyó Kondoros patakon állított gát fenntartása nemcsak egy utca, hanem az egész város kötelessége. Itt állott a posztószövők kallója. A XVIII. századi térképek még feltüntetik a gubások kallója nevű helyet a Kondoros folyásán, közel a mikepércsi határhoz. A XIV. század vége óta adatszerűen is, mert posztószövők kallómalmához szükséges víz visszatartását szolgálta ez a gát /219/3, reg./. A mezőváros magisztrátusa a céhszabályok szerint a tagok közötti vitában fellebbezési fórum, ezért rendelik el, hogy a csizmadia mester, akinek két legénye van, köteles az egyiket olyannak átengedni akinek egy sincs /215/3 reg./. A vasmüvesek /csiszárok, lakatosok és kovácsok/ rendtartása már a XV. században rendelkezett a csetneki (ma Stetnik) Gömör megyei vashámorból hozott vasáruk forgalmáról. Úgy látszik, a kapcsolat töretlenül élt még a XVI. század végén is. Ez évben egészen részletesen előírják, hogy senki sem Tiszáninnen, sem Tiszántúl előre tőlük nem vásárolhatja fel az árut, sőt még az itteni vásárokon sem tömegesen. Debreceni ember által vásárolt vasárut harmadnapig csak apródonként lehet eladni / 229/1 reg./. A korábbi jegyzőkönyvekben gyakran találkoztunk Thököly Sebestyén nevével. Aztán két évtizedekig nincs említés róla. De a kapcsolat aligha szakadt meg, mert ez évben Bartalis Andrástól - aki feltehetően megbízottja volt - prókátora 84 forintot követelt /226/l,231/2reg./. Az előző jegyzőkönyv előszavában bőven szóltunk Duskás Ferencről. Ez év folyamán
