Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1573 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 23. (Debrecen, 1993)

ELŐSZÓ Két évvel korábban, az 1572-i jegyzőkönyv tanúsága szerint (HBMLT. forráskiadványai. 21.) megállapítható szent György napi tisztújítási rend (267/1. reg.) a következő évben megszilárdulni látszik (u.o. 22. 360/1. reg.) de már ez évben csak május 8-án tartották meg a restaurációt. A zavar közvetlen okát ugyan elmondja a jegyzőkönyv, de a legfőbb okot csak találgatni lehet. A bejegyzés szerint a város vezetőit „A főbb embereket, a bíró urat a németek és a magyarok elfogták és a bírói szék 25 napig üresedésben volt. (452/1. reg.) Az elfogásukról szóló bejegyzés április 16-án kelt. A bírót, Nagy Balázst Prépostváry Bálint - az 1572-ben felépített - Újkálló végvár és Tokaj kapitánya fogatta el „minden igaz ok nélkül", rosszakarói vádolására, - mondja a jegyzőkönyv. (449/1. reg.) A főbírót és a város vezetőit a kapitány felettese, Ruber János felsőmagyarországi főkapitány parancsára bocsátotta szabadon, de úgy, hogy Duskás Ferenc, az 1571. évi főbíró, most alsójárási szenátor, Szabó Miklóssal, ugyancsak alsójárási szenátor a város nevében kötelezték magukat, hogy „törvény elé állanak maguk személyében és engedelmeskednek a törvénynek, hogy a vádlók és árulók hiú rágalmazása elől nem térnek ki, hanem ahol az idő és a hely megkívánja, ártatlanságukat megoltalmazzák" (455/1. reg.). A város vezetőinek lefogása néhány elvetemült rágalmazó „és rosszat akaró ember" árulkodására történt, „azért, hogy javaikat elragadhassák és ezt a másképpen népes, mármár pusztulásnak és szétszóratásnak kitett (helyet) porig lerombolják". A tervet az isteni gondviselés, a polgárok előrelátása és „némely előkelő férfiak kedvező fordulatra hajlott lelke" akadályozta meg. (454/1. reg.) A város elleni indulatra „a törökök, a németek és saját magyarjaink „ ösztönözték a főembereket. (452/1. reg.) A szándékosan homályosan, személyek megnevezése nélkül megfogalmazott bejegyzés (455/1. reg.) közbevetett mondata csak sejteni engedi, hogy az ügy valamiképpen kapcsolatban lehetett az évek óta folyó viszálykodással, amely a város vezetői és az itt lakó nemesek fölötti bíráskodás illetékesség miatt folyt. A nemeseknek a városban saját bíráik voltak, akik nemcsak a rendi társaik, egymásközti, hanem a nemesek és a mezővárosi polgárok közti perekben is ítélni szerettek volna. Azonkívül a nemesek nem akarták elismerni, hogy a városi polgárok és köztük keletkezett pereket a mezőváros törvényszéke előtt kell kezdeni, nem a vármegyei törvényszéken. 1570-ben János Zsigmond parancsa világossá tette, hogy nem fordulhatnak perindítással más bírói fórum elé, mint a mezőváros bírájához és esküdteihez (HBMLT. évkönyve XVIII. Db. 1991. 22-24. o.) - Feltehető, hogy e parancs következtében alakult meg a következő évben az 1572-ben megállapítható szabályos igazgatási és bírósági szervezet. A zavarkeltés másik okának a bejegyzés Kardos Józsa özvegye, Lónyay Erzsébet török rabságba esését is említi. Azt azonban még csak nem is sejtjük, hogy a két szenátornak miért kellett volna ebben az ügyben kötelezettséget vállalni a megjelenésre? Kik és miért rágalmazták őket, vagy ők mit tettek az özvegy ellen?