Debreceni várospolitika 1825-1848 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 20. (Debrecen, 1989)
Debreceni országgyűlési követek tudósításai
1. A mi a külső Városi Lakosok dolgát illeti; előre botsátván azt, hogy feljövetelem után mintegy hatod nappal tiszteletére menvén Referens Consiliarius Ur Ö Nagyságának, akkor tsak a discursusból tudtam meg, hogy még az illető Acták nálla nintsenek; másod izbe hozzá menvén, rövideden elő adtam a környülállásokat, és a concernens számadók perplexitássát, mellybe azon Lakosok megátalkodása miatt vágynak, s elő terjesztvén a 16 napi szám állapottyának idő szakaszonként ment fojamattyát, igyekeztem azt megmutatni, hogy azon lakosok sem a régi két forint Taxához nem ragaszkodhatnak, sem az egyszer megengedett négy öl fa vágáson, sem annak másképpen lett változásán nem építhetnek. Mert tsak a 16 napi szám a fundamentoma az ő praestatiójának, mellyet a Város mint Földes Ur ugy kívánhat tőllök, a mint jónak láttya; azomba pedig a Felséges Hellytartó Tanáts első Paratsolattyában hiba esett, a mennyibe ugy tevődött ki, mintha a négy öl fa vágást az Ibrányiana Commissio engedte volna meg, holott pedig Mlgos Ibrányi Ur halála után egyedül a nagy drágaság, és idő viszontagság könyörületességből engedte meg a Magistratus tsak akkorra, mert már a következett 1817-k esztendőben 16 Váltóforintot rendelt, a mint mind ezek a Város Commissionale Protocullumából nyilván megtetszenek, mellyeknek bizonyitó formában leendő közlését is ajánlván, kérésemre méltóztatott Ő Nagysága megígérni, hogy azoknak felérkezéséig a dolgot elő nem fogja venni. Felérkezvén pedig / noha egy kevéssé későn, mert a mint észre vettem, a munka talán készen is volt, most pedig másképpen van a vélekedés / a Protocollatiók, minekutánna azokat, és a Conceptus párját megolvastam, magam részére egynéhány sorba egy kis chronologica deductiót tévén, a protocollatiókat által vittem a már akkor Budára által költözött tisztelt Úrhoz, és azon deductio szerént documentálva élő szóval elő adván a dollog velejét, a többek közt pedig azt is, hogy a mostani pénz állapottyához, és időkhöz képpest, tsak nem lehet kevesebbet fizetni, mint 1774-től fogva 1790-ig kellett, már* pedig ha négy öl fa vágására húzódna a Taxa, most egy öl fa vágásáért 36 Váltó Xr. fizetődvén, négy ölért 2 Vf. 24 Xr. esne, és igy ha ezt váltanánk meg, a melly 6 Xr. hijján tenne egy ezüst forintot, felénnyit sem fizetnénk, mint az előtt; figyelmetesen kihalgatott, s magánál hagyatván a Protocollatiókat a Deductióval együtt, azt mondotta, hogy a Fels. K. Hellytartó Tanáts telyességgel nem ereszkedhetik abba, hogy valamelly állandó Taxát határozzon, mig a pénz állapottya igy fluctual, és az Urbárium bizonyosabb lábra nem állítódik; hanem mivel a mostani Taxa a K. Commissio által határozott, és Ö Felsége által megerősített 16 napi számba radicáltatik ,a Város ahoz vetheti a hátát, és van arra Jussa mint Földes Űrnak, hogy a dolog tehető külső városi lakosokkal akár fa vágásban, akár kaszáitatásban, akár másban a 16 napi számot in natura ledólgoztassa, azokkal pedig a kik nem dolgozhatnak, az idő és környülállás szerént megegyezhessen, a mint ez az legutolsó Parantsolatban meg is illetődött, sőt ha a dolgoztató Lakosok is meg akarnák a 16 napi számot váltani, a Várostól függ elfogadni vagy nem. A mi pedig mind a mostani, mind az elébbeni felírásokban feladott excessusokat illeti, ezek úgymond a tzélra és kérdésre nem tartoznak, van a Magistratusnak Jurisdictiója, s Activitássá mind azokat, megzabolázni, és megelőzni, éllyen tehát a maga Törvényes Auctoritássával, a mint az utolsó Parantsolatban is tudtára adódott.— Ezekhez képpest aláza)
