Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1570 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 18. (Debrecen, 1988)

8/1. Kezbain (—) Károly Gencsi (Genchij) János összes javait, házát és pénzét és mindazt, amije csak van, hasonlóképp a javait és pénzeit, amelyek Szappanos (Zappanos) Andrásnál és bárhol máshol vannak, letartja és letiltja 103 forint és 20 dénár miatt. 8/2. Fekete (—) Gáspár és Jó (Jo) Mátyás keresetüket a közöttük lévő közös társulás miatt Márkus (Marcus) Gáspár ellen kölcsönösen kötelesek bizonyítani. 8/3. Az abai (de Aba) Nagy (—) György Borbély (Barbel) Balázs miatt tiltakozott, hogy az törvényszékünkön nem jelent meg. Die dominica post Georgii (április 30. vasárnap) 8/4. Gencsi (Genchij) János előttünk önként kijelentette, hogy tartozik Kezbain (—) Károlynak 703 forint 20 dénárral, aki amikor megkérdezték, hogy vajon Gombai (—) Simon, a társa, ebből az összegből nem bír-e valamit magánál, azt felelte és jelentette ki, hogy semmi sincs ebből Gombai Simonnál, hanem mindet ő maga bírja. 8/5. Nagy (—) Bálint Nagy Ferenc lovait és szekerét az elszámolás megejtéséig letartja és letiltja 32 forint miatt. 1 die Mai (május 1. hétfő) 8/6. Szűcs (Zücz) Benedek Nagyfejű (Nagy Fejeo) Imre házát tiltja 17 forint miatt, a 121 forint összegről azt mondta, hogy egy juhbőrt neki visszaadott. 2 Maj (május 2. kedd) 8/7. Takaró (Takaró) Máté feleségének Koronás (Koronás) Albert az előre kijelölt tizenötöd napon köteles felelni. 8/8. Deák (Literátus) János az anyjának, Tót (Tot) Péter özvegyének, Ilona asszonynak, tartozik felelni tizenötöd napra. . — 9. oldal — 9/1. Ilona asszonynak az érdemes Szűcs (Zücz) Márk szolgálójának végrendelete miatt Szűcs Máté és Szabó (Zabo) Máté között a törvény tizenötödik napot jelölte ki, amelyen az előbb említett elhalt asszony testvérei közül valamelyik megjelenjen vagy felkészüljön. 9/2. Érsek (Érsek) Simon felesége Szőke (Szőke) Márton keresetére tartozik felelni tizenötöd napra. 9/3. Deák (Literátus) Tamás és a varga céh mesterei között a törvény úgy határozott, hogy a fellebbezéseket ezután a főbíró úrhoz és a szenátorokhoz nem a pereskedők, hanem a felesküdött céhmesterek vigyék.