Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)

Egy diplomata polgár életútja (1652—1727) E korban renden kívül hosszú élet jutott osztályrészéül. Nagy idők tanújaként fiatalabb sorstársait is túlélte. Születési évét és napját nem tudjuk, halálakor a városi jegyzőkönyv 75 évesnek mondotta.

1 Lehet, hogy Debrecenben született, élete utolsó szakaszában készített folyamodásában e várost mondotta szülőhelyének. Mint debreceni, lehetett volna éppen nemesi származású is, születése idején a polgárok között nem ritka a nemeslevéllel rendelkező. De róla tudjuk, hogy címeres nemes levelet 1689-ben szerzett bátyjával, Istvánnal együtt.

2 István bátyja 1670-ben már esküdt volt, szenátorságra nem jutott — és két ízben, (1677-ben és 1678-ban) járt a portán követségben, hogy a várost a Thököly hadainak beszállásolás alól a szultán mentse fel. Pósalaki István 1697-ben meghalt, alighanem aránylag fiatalon, mert két fiának János öccse lett a gyámja.

3 Ha hitelesnek fogadjuk el születési évét, 18 éves korában, 1670. január 16-án írta alá a sárospataki kollégium törvényeit. De már előzőleg Teleki Mihály erdélyi kancellár udvarában nevelő volt. Miért ment Patakra, mikor itt is volt kollégium, nem tudjuk, azt sem, hogy követte-e iskoláját, annak előbb Debrecenbe, majd Gyulafehérvárra való kiűzetése után.

4 Levéltárunk számos hivatalos fogalmazványát őrizte meg — jellegzetes betűvetése alapján ezek hitelesen tőle származnak. Latin nyelvű iratai a legmagasabb fórumokig eljutottak, ezek fordulatosságukkal teljesen egyéniek és messze felülmúlják a korszak szokott kuriális stílusát. Magyar nyelvű íráskészségét nem kell dicsérni, a közölt idézetek maguk szolgálnak e mellett bizonyságul. A korszak jogi gyakorlatában is jártasságot szerzett, későbbi hivatalában erről tett bizonyságot. Lehet, hogy Teleki Mihály környezetében szerezte meg azt a magabiztosságot, amellyel több évtizeden át forgott a legmagasabb fórumokon és amely révén kiismerte magát a rendi hivatalszervezet legfelsőbb köreiben is. Sikeres tárgyalásai legalábbis ezt bizonyítják. Nem volt már egészen fiatal — biztosan volt 25 éves —, mikor 1677-ben „igen kemény esküvel önként kötelezte magát a jegyzői hivatalra".

5 A városnak korábban egy jegyzője volt, nagykállói Fényes István, aki verses krónikába foglalta Debrecen viszontagságos 1664. évének eseményeit.

6 1 HBML IV. A. 101 l/a. 146. k. 45. old. 2 OL Kamarai Levéltár. NRA. Fasc. 1334. no. 1—4.; HBML. IV. A. l/a. 1. k. 30. old. 71. sz. Az armalist Bihar megye 1689. szept. 26-i közgyűlésén hirdették ki. 3 Uo. IV. A. 1011/a. 18. k. 111., 515. old.; 19. k. 8., 12. old.; 20. k. 147. old.; 24. k. 48., 50. old.; 25. k. 105. old.; IV. A. 1021/b. 1039. sz. 4 A sárospataki kollégiumban 1670-ben subscribált diákok névsorában, korábban Teleki Mihály erdélyi kancellár udvarában házitanítónak mondja. Egyháztörténet, 1945. (III) 1—4. 5 HBML. IV. A. 1011/a. 19. k. 432. old. 6 Krónikája két ízben is megjelent. Előbb 1894-ben (Stephanus Fényes: Debrecen 1664. évi történetének verses leírása. Bp. Athenaeum), másodszor Mata János fametszeteivel illusztrálva 1943ban (Bp. Exodus). — írója 27 évi jegyzősködés után 1690. okt. 8-án másodbíróként halt meg. Pósalaki János írásával a bejegyzés után: „Az Úristen adjon neki örök nyugalmat Amen." IV. A. 1011/a. 20. k. 645.; — Az 1664. év eseményeire Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme. Db. 1871. 427—431. old.