Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)

cancelláriárul párban kivettem s azzal (értelmes, tudós, jó uraimnak tanácsolások sze­rént jó fundamentomot vetvén és reákészülvén) postán lejöttem. A terminált nap előtt való éttzakán, Tályára érkezvén, debreceni követ urakat félelemtül és búsulástul elnyomathatott és bádgyasztott állapotban, mint félig már megholtakat, úgy találtam, de jelenlétemmel és biztatásommal megvigasztaltam, bá* torítottam és reggelre kelvén, Isten segedelmével annyira vittem a dolgot, hogy mind a commissiónak kedvetlenséggel félben kellett szakadni, mind a felfuvalkodott görögök­nek szégyennel és felemelt fejeknek lecsüggesztésével szomorúan kellett eloszlani. Mi pedig örömest jöttünk haza (Istenünket hálaadással dicsérvén és a Tiszán által jöttünkben a 124-ik zsoltárt énekelvén) az itten félelmek között várakozókat is meg­vigasztaltuk. Ekkoron hozzájuk érkezésemben, nagy szomorúságban és^ lankattságban levő követ uraim engemet úgy fogadtanak, mint az Isten angyalát. És volt kedvességem, melyeket recognoscálhat tekintetes nemzetes Diószegi Sámuel uram, jelen lévén ezen dologban. A többi boldog emlékezetű öreg uraimék kimúltanak. Ezen alkalmatossággal kezdett a görögöknek felemelkedett szarva legörbedni és csüggedni. Annak utána Bécsben a felséges udvarhoz kelvén a dolog, ott is a görögö­ket oltalmazó és városunkban, a más vallásúak beférkeztetésére alkalmatosságot ke­reső, sok és nagy hatalmas protectorok és fautorok között és azon nagy méltóságok­nak (nevezetesen Colonich cardinálnak) a görögök hamis vádjokra (hogy egy ártatlan görög papot, tulajdon csak a religiónak gyűlölségéből elevenen égettettünk meg) el­lenünk gerjedező és irtóztató haragjok és fenekedések között tekintetes, nemzetes Comáromi György urammal együtt minemű nagy munkánk és tusakodásunk lett lé­gyen, nehéz volna leírni. Mindazon által az Isten úgy megsegített, tanított, erősített és fáradságos mun­kánkat annyira megáldotta, hogy görögöknek ellenünk és nagy kárunkra, sérelmünk­re való és — mit magok megvallottak —• hatezer talléroknál többen álló privilegiom­jok, megerőtleníttetett és megrontatott, magok penig olyan szoros korlátban fogat­tattanak, szoríttattanak, hogy azólta rajtunk erőt nem vehettek. Megvallom, hogy a görögök, nevezetesen Horváth Márton nevű furiosus bírájok­nak, mindenek felett és kiváltképpen és személyszerint való haragja lévén reám, (úgy annyira, hogy mikor egymással civakodtunk, sokszor agyarkodással, feje rázásával, maga megfúvásával fenyegetett) hogy jártomban-költömben valahol eloltanak, fél-, tem. Azt sem tagadhatom, hogy görögöktül ígérettel és ajándékkal nem kísértettem volna, de az én jó Istenem, mind a veszedelembül, mind a vesztegetéstül megoltalma­zott. Adjon Isten sokakat ilyeket, igaz szolgákat. Hallottam Tályán követ uraiméktól, tribulatiójoknak idején, az én érkeztem előtt, ha valamely idegen találtatott volna, ki akkori bajokbul és reménytelen kimeneteltől való félelmekből kiszabadította és mentette volna, ezer aranyat megígértenek és ad­tának volna. Aminthogy mindenfelé küldöztetnek is olyan segítség keresésére, de nem találkozott egyéb szánakozásnál. Hát én azon egyszeri aktushoz hozzátévén ezen nagy dolognak kezdetitül fogva jó végrehozásáig való folytatásában elkövetett sok­rendbéli fáradozásaimat, tusakodásaimat és azoknak hasznos gyümölcsét avagy nem lehetne-é remunerátiómra legalább várnom fl. 2000. 3-°- Régi privilégiuminknak confirmáltatásának és annak utána királyi szabad városok közé való felvetetésünknek azoknak szabadságival megajándékoztatásának, arról kiadatott királyi diplomának és azáltal valamely földesúrnak keze alá, (amely már kezdésben indult volt) örökös jobbágyságra eséstől való megoltalmaztatásának megnyerése és megszerzése sokféle és sokaktól (kiváltképpen igaz vallásunknak és az itteni istentiszteletünknek közöttünk megelegyedés nélkül való vigyázását fájlaló iri­gyünk által) mindenfelől bokrosán indíttatott megfárasztó, bágyasztó nehézségekkel, akadályoknak, ellenkezéseknek (magunk ítélete szerint is) majd lehetetlenségek el-

Next

/
Thumbnails
Contents