Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)

Negyedszer, nemhogy épültem volna, sőt inkább a nemes város szolgalatjában kelletvén sokat járnom, sok idők alatt künn lennem, midőn mások itten nyugodtanak, dolgokat elővitték, épültek, én a város könnyebbségét keresvén és munkálkodván oeconomiámtul, életem élelem keresésétül elrekesztettem. Pogány ellenségtől való félelmekben, futásokban gyakrabban távol lévén, sok szomorú hírhallások között gyötrődtem, siránkoztam, emésztődtem. A német világ beállásának elein, azután is a sok ismeretség mellett, sok méltóságos uraknak, főrendeknek nagyobb részént az én házamhoz való szállítási és szállási nem kevés fogyatkozásomra és házam népének mortificatiójára szolgáltának. Ötödször. Jelentettem volt azt is, hogy a nemes város szolgalatja mellett és miatt rajtam esett és világos demonstratióval comprobáltatható kárvallásaim többre extendálódnak 6000 forintoknál, amelyeket másként nem vallottam volna és amelyek refusiójával akármely törvény szerint is a nemes város tartozik. Hatodszor, illusztráltam volt, hogy a fentebb megírt viszontagságokkal küszködő állapotim, változásim, sokszor külső-belső kárvallásim között és után hogyha épületet nem vettem, hanem elfogytam, sőt különben nem élődhetvén, ha sok adósságba keveredtem, senki nem csudálhatja (kihúzva: akinek nem görbén áll a lelke) meg nem csúfolhat. Ezek voltak az említett instantiámban, bű declaratiókkal, helyes és fontos ratiókkal, demonstratiókkal, akármely nyomorult koldushoz is hozzáülendő reménkedéssel, kemény szíveknek is meghajtására, lágyítására alkalmas terminusokkal praesentálva, melynek publice elolvastatását szívesen kívánván és sollicitálván, hogy nem obtineálhattam, megvallom, lelkem fájdalmával érzettem és szenvedtem és sokféle gondolkodások bánkódtatták elmémet és szorongatták szívemet. Mindazonáltal, hogy teljességgel respuáltattam, hanem instantiámnak avagy csak rövid szóbeli megjelentetésével és megértésével respectáltattam, annyival inkább sok hasznos szolgálatom recognoscáltatván azoknak jó reflexióban való vétettetése és illendő remuneratiója felől ígéretet és assecuratiót vettem, azzal meggyőzettem és csendesedtem. Az ígéretnek és biztatásnak effectusa után ezideig várakoztam, Kegyelmeteket jó ígéretére és ajánlására emlékeztetni, tovább is örömest jobb időkre várakoznám, mindazáltal, hogy tovább való várakozás nélkül magamat insimuáljam, kénszerítenek a következendő okok. 1- mo. Mikor leszen a nemes városnak nagyobb csendessége és könnyebbsége, csak az Úristen tudja. Az üdő pedig, mint a rozsda a vasat, mindeneket megemészt, nagy dolgokat is feledékenségben vészen, az indulatokat az emberekben megszüntetni. 2- do- Bölcs Salamon mondása szerint az elhalogatott reménség beteggé teszi az embert és a léleknek szomorúsága megszáraszasztja a csontokat, a testben is az eltitkolt nyavalyák mindenkor nagyobb gonosszal szokták magokat kiütni. 3_tio. világi rövid életem végének nemcsak bizonytalansága (amely ifjakkal is köz) hanem a vénségemhez képpest a természetnek folyása rendi szerint a sír szélén járó állapotja is addig diktálja, hogy ha mi dolgom van ez világon ne halogassam eligazítását, mert rántják a gyékényt, megért a gyümölcs, leesik. 4ta Szorongatnak és nyughatatlankodtatnak sok adósságimról való gondolkodásim és azok miatt már elkezdetett és utána következendő impetáltatásom, melyekre, ha reá szoríttatom, minden jószágommal is meg nem fizethetem, hurcoltatom és így vénségemben holtig való becstelenségre kell jutnom. Hogyha penig meghalok, reám fog illeni, én reám is bölcs Salamonnak Pósalaki István uram holt teste felett textusul felvétetett mondása: „Találkozott egy városban egy szegény ember, ki bölcs volt és az ő bölcsességével a várost megszabadította és senki meg nem emlékezett arról a szegemül". így magam is feledékenységben megyek, de szegény fiamnak öregségemben sok mellettem való szolgalatjáért semmi sem marad. Melyen sokan,