Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)

megakadályozni, hogy titkon sokan el ne menjenek, és menekülés révén mentsék meg övéik életét. Ezt a téli beszállásolást ilyen és ennyi nyomorúság között vészeltük át és az említett havi 60 000 forintot hét hónapra kifizettük. Ez a hadbizottság számítása szerint 3 forintjával 420 000 forintot tesz, de a természetbeniek 6 forintos árával számítva 840 000 forintra rúg. A múlt évi 960 000 forinttal egybe számítva pedig az összeg egy millió 840 000 forintra megy. Ha azonban pontosabban számolunk a több ezred ellátására adott gabona és más élelembeli javak drágaságát, a megszerzésükre fordított költséget és fáradságot, a tönkretett épületeket, a tiszteknek adott (vagy inkább különféle ürügyekkel kicsikart) ajándékokat, a hadak által okozott kártételt, kihágásokat, az elszenvedett háborgatás, szándékos károkozást, lopást, egyes emberek megverését, sebesítését, só't megölését, a katonák által néhány ízben okozott tűzvész következtében, a mészárszékek, sok ház és a bennük levó' javak megégését és több más efféléket, bárkinek ép ítélete szerint ez könnyen elérné a két milliót. V. (1687—1689) A következő harmadik évben négy ezred tartása. Azután is minden évben katonai beszállásolás. Két évet kivéve mindenkor élelmet kellett szállítani, 4—6 mérföldre. Az ezután következő két évben a helyzet az előbbiekhez hasonlóan alakult. Az egyikben öt, a másikban négy ezredet tartottunk és hasonló bajok között fizettünk. A többi évben (1689—1695) egészen mostanáig a város sohasem volt a téli beszállásolástól mentes. Két évben a reánk rótt porciót természetben, négy és hat mérföldre voltunk kénytelenek nagy fáradsággal elfuvarozni. A természetbenieket pedig sohasem számították a valóságos árában, hanem csak három forintban vették el. VI. A nagyváradi, néhány évig tartó ostromzárkor és a megismételt ostromkor (1691. jún.—okt, 1692. máj.—jún.) lisztet, gyapjút, abrakot, sok ezer zsákot, fából készült spanyollovast, 400—500 napszámost küldtünk engedelmesen. Ez idő alatt egyéb elszenvedett káraink között csupán egy alkalommal a hideg és az árvíz miatt 60 igavonó állatot veszítettünk. (1691. okt. végén) A nagyváradi pasa és a másik, a kapucsi pasa, a bírót és esküdteket elfogja és Váradra viszi. A barbárok közelgő hada miatt megszállás következett. A végső romlástól féltünk. A pasa a fogságra vetetteket árulással vádolja. A janicsárok olajat öntenek a tűzre fenyegetőzve panaszkodnak, a város által visszatartott zsoldjuk miatt. Az elfogottakat útközben nagy lármával és dühösséggel megrohanják és halálukat követelik. Ezt a kísérő őrök megakadályozzák. A nagykán örököse, Galga szultán 80 000 főnyi haddal Váradhoz érkezik. A bírót a titkár basával üdvözlésére küldik, azzal a kéréssel, hogy ne jöjjön be a városba. A szultán válasza. A török császár és saját atyja által a városnak adott oltalomlevelet visszaveti. A hadat a városban akarja megpihentetni. Az "engedetlenség miatt pusztítással fenyegeti. A defterdárt két tatár sereggel a foglyok mellé adja védőőrségnek. Ezek bejönnek a városba, követelik, hogy Galga szultánnak 10 000 aranyat adjunk ajándékul. Különben a tatárok pusztításával és legvégsőkkel fenyegetőznek. Erre a polgárok között rémület támad. A szultán közeledik. Követeket küldünk elébe élelemmel és ajándékkal. Ezeket udvarmesterével a defterdárhoz küldi. A váradi basa közbejárását kérik. Annak válasza. Aztán 4 tatár század jön be a városba. A mezőn mind a szultán, mind a váradi basa tábort üt. A törökök és tatárok zsákmányolás okából untalan a városban kóborolnak és prédálnak. A táborra folytonosan kenyeret, húst, abrakot szállítunk. A várost a követelt 10 000 arany miatt zaklatják. Ami pénzt összeszedhetünk, a szultán kincstartójának átadtuk. Az panaszkodik, hogy nem egyszerre és nem aranyban adtuk az összeget. Ezer tallér arany, ajándék által meg-