Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)

állását biztosító kiváltságlevél elnyerését. A Lipót-féle diplomában ketten vannak megemlítve, Komáromi Csipkés György és Pósalaki János, ők terjesztették elő a magisztrátus nevében a kérelmet. Komáromi már korábban is Bihar megyei nemes birtokos, Pósalaki is ezekben az években szerez nemességet és birtokot a megyében. De első renden mégis polgárok, akik többre becsülik a polgárjogot, mint a nemesi jogállást. Ezért került szembe a városi házzal bíró, kalmárkodó, ezekben az években talán legmódosabb, de nemessége révén a városi magisztrátus joghatóságát megtagadó jenéi Bernáth Jánossal, aki több ízben nyilvánosan becsmérelte (rágalmazta), azaz, hogy „tiszti kötelessége ellen cselekedett" és „a nemes vármegye árulójának mondotta". Az emiatt keletkezett perben Bernáth nem volt hajlandó a debreceni főbíró illetékességét elismerni és a vármegye törvényszékére akarta vinni az ügyet. Mint alperes — a szokásjog ellenére — makacsul nem jelent meg a főbíró előtt, a vármegye bíráskodása ellen pedig Pósalaki tiltakozott.

12 Hivatali elöljárója, a verseskrónika-szerző Fényes István 1690-ben bekövetkezett halála után, a magisztrátus Pósalakit választotta meg nótáriusnak. Ő lett a gyámja Fényes István fiának és leányának. Pereskedett is érdekükben, élete végén emlegette is, hogy elődje a város sok évi hűséges szolgálata után is csak nyomasztó adósságot hagyott rájuk. A házát, (ma Csapó u. 18. sz. körül) is ő vette meg, második feleségével, Kis Ilonával, 500 forintért és két köböl búzáért.

13 A szűkszavú városi jegyzőkönyv — kétségtelenül Pósalaki írásával — csak utal rá, hogy az 1690 végén bekövetkezett tatársarc miatt a megszokottól eltérően kellett az adókivetés módjáról intézkedni. A következő év októberében a császári csapatok első ízben vették ostrom alá Várad török őrségét — ez évben sikertelenül. Debrecen élelemmel, napszámosokkal támogatta az ostromot.

14 Ezt az ostromot követte a városnak a váradi török őrség által való mértéktelen megsarcolása és Galga tatár kántól vezetett tatárjárás. E hetek eseményeinek leírását Pósalaki Jánosnak köszönhetjük (1. sz. irat). Szemtanú és szenvedő résztvevőként írta le a megtörténteket.

15 Várad sikeres második ostroma és visszafoglalása után (1692. jún. 5.) a város vezetői meg indították az akciót, a császári tábornokoktól nyert levelek birtokában, Debrecen érdemeinek elismertetéseként a szabad királyi városi jogállást biztosító diploma elnyerésére. A gondolat régen érlelődhetett, hiszen a város akkor az ország legnépesebb helye, az erdélyi fejedelemség önállóságának megszűnése után méltán félhetett attól, hogy ismét földesúri hatalom alá jut. A tárgyalásokat Bécsben Dobozi István főbíró, Komáromi Csipkés György szenátor és Pósalaki János mint jegyző folytatták. A dip12 Uo. IV. A. 101 l/a. 20/k. 424., 527., 534., 620. old. Bernáth János a város egyik leggazdagabb polgára volt és egyben hitelezője is. Erre hivatkozva tagadta meg a szerinte méltánytalanul magasan kivetett adója megfizetését. A tanács erre lefoglaltatta az ingatlanait. Bernáth haragjában Pósalaki Jánost és Komáromi Györgyöt azzal vádolta, hogy: „Bécsben a város dolgában 12 vagy 15 ezer forintot költöttek el maguk szükségére". Hozzátette azt is: „magok híznak a város pénzén, semmi hasznot nem csinálnak". „Pósalaki János úr a debreceni harmincadosságot a város pénzén szerezte meg magának." Ez utóbbit más adat nem támogatja, a mónospetri birtokot éppen ezen a tavaszon szerezte, de hitelben. A megrágalmazottak Bernáthot perbe fogták, az a per elkerülésére reverzálist adott. De aztán elköltözött a városból és a magisztrátust az országbíró elé idéztette, miután polgárjogáról lemondott. A város tartozása miatti per két évig folyt és 1698. február 4-én Pósalaki és Komáromi György foglalták írásba az egyezséget. Uo. IV. A. 101 l/a. 23. k. 109—110., 394—401. old.; 24. k. 186—203. old. A per iratai uo. IV. A. 1018/a. 1. csomó. 13 Uo. IV. A. 1011/a. 20. k. 611., 687., 690., 710., 714., 755., 772., 813. old.; IV. A. 1021/b. 1037. sz. „A" jegyű irat. 14 Uo. IV. A. 1011/a. 20. k. 659—660. old.; — Várad első ostroma 1691. okt. 12—30. között sikertelenül végződött. Szűcs I.: i. m. 488—489. old. 15 Itt közölt 1. sz. irat, valamint 3. sz. ir. ötödik-hetedik pontjai; Szűcs I. i. m. 489—492. old.