Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1567-1568 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 15. (Debrecen, 1986)
pénzben 200 forintot fizetni, valamint az összes ezüst javak felerészét, amelyek Torkos Ferenctó'l maradtak, úgy még pedig, hogy mindkét fél, ha akarja, egymást törvény elé idézheti, hogy ők az ezüst javakat egymás között a szétosztásra lelkiismeretesen és hűségesen előhozták, ahogyan a törvény követelte, nemcsak az ezüst javakat, hanem a piacon lévő (in theatro) eladott házuk árát is két egyenlő részre osszák, Torkos Ferenc előbb említett özvegye úgy látta volt, hogy a fia és a leánya között per keletkezne, kényszerült a jogából engedni és leányától, Erzsébet asszonytól csak 200 forinttal megelégedni. Másodszor; ezért a fent említett asszonynak, Torkos Ferenc özvegyének szabad hatalma legyen az összes javairól, amelyek a vejénél vannak, akár amíg él, akár a halála után szerzett és küldött javakról rendelkezni, bárkinek akarná azt hagyni, minden ellentmondás nélkül. Harmadszor; ha Torkos Ferenc özvegye akarja, Erzsébet, a leánya férjével Gardon Jánossal együtt köteles legyen és tartozzék Torkos Ferenc özvegyének, az anyjának, a Cegléd utcán (piatea Czegled) lévő házában, amíg él, békés helyet és nyugodt lakást adni. Negyedszer; hogy ezek a feltételek sértetlenek maradjanak, fent említettek 1000 forint büntetés alatt őrizzék meg. 194/2. Ebben a kettős megállapodásban így végezték; szeptember 9-én a piacon (in theatro) eladott ház után Torkos Jánosnak nővére Erzsébet férjével, Gardon Jánossal együtt 400 forintot fizettek, az anyjának, Torkos Ferenc özvegyének pedig 200 forintot fizessenek. Hasonlóképp, november 5-én Torkos Ferencről maradt összes ezüst javakat 'v>---vvM- ,'•>' ' >' : »*' — 195. oldal —« Torkos János, akinek ezeket megőrzés céljából átadták, anyjának valamint nővérének az előbb említett feltételek mellett előhozta, és miután nővére, Erzsébet így akarta, az esküt letette, hogy ez a sajátja, és tudtával jogtalanul semmit sem tartott vissza magánál közülük, sőt végül hozzátette, ha tudatlanság miatt ezután ezek közül nála megismerne valamit, ami, ha nem őt illetné, nem tulajdonítaná magának, hanem szétosztásra anyja és nővére elé hozná. Végül kérvén, Torkos János is esküre kötelezte Erzsébet asszonyt, hogy ezüst javaikból semmi sincs nála. Ugyanezen a napon minden ezüst javakat, amelyek Torkos Ferencről maradtak vagy annak pénzével vétettek és szerzettek, Torkos Ferenc özvegye és leánya, Erzsébet, Gardon János felesége között két egyenlő részre osztattak, így mindegyik fél a saját részét a kezébe kapta. Aztán Torkos Ferenc özvegye a leányát férjével, Gardon Jánossal együtt, mivel úgy látta, hogy többet kívánnak azon túl, amennyit nekik ajánlott, hasonlóan esküvel akarta megerősíteni, hogy magánál titokban semmit nem tartott vissza, mindent előhozott, amelyek a leánya előtt ismertek vagy adományozottak voltak, de végül Torkos Ferenc özvegyének esküjét leánya Gardon Jánossal elengedte és így végeztük, hogy Torkos János, valamint nővére között Gardon Jánossal együtt, nem különben anyjuk, tudniillik Torkos Ferenc özvegye között minden viszálykodás végére jutott és elnyugodott. Tehát mindezen dolgok kimenetele, nemkülönben az ezüst javak átadása, amelyek Torkos Jánostól valók, valamint ezek szétosztása a fent említett módon mindkét fél, vagyis Torkos János és nővére esküjének letétele és anyjuk esküjének elengedése, mindezek tisztes férfiak színe előtt történtek, a főbíró által kiküldött Gimesi
