Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)
zött, 1693. aug. 13^án — rendkívüli tisztújítás alkalmából — másodszor is bírónak választották. 19 Ennek ellenére pályafutása nem volt töretlen. Igaz, hogy 1698-ban és 1699-ben a nagyobb tanács élén álló népszószólónak választották, és 1700-ben ismét a fó'bírói székben találjuk. De 1701-ben népszószólói tisztben alul maradt sógorával, Komáromi Györggyel szemben, és 1702-ben — bár a nagyobb tanács mind a főbírói, mind a népszószólói tisztre javasolta — egyikre sem választották meg, sőt a nagyobb tanácsban is csak a harmadik helyre került. Az 1703. évi tisztújításon — betegséget hozva fel oknak — meg sem jelent, de a választott hites közönség nagy többsége sürgetésének engedve, végül is felment a gyűlésbe, ahol főbírónak választották. „Sok mentegetőzés után" tette le az esküt. Népszószóló az évben — s még ezután vele együtt több alkalommal — sógora, Komáromi György lett. 20 Nehéz lenne megmondani, hogy a félelem, az előrelátás, a felkelés kezdeti sikerei ellenére a kétkedés, vagy más ok játszott szerepet abban, hogy 1703. júl. 27-én csak a fejedelem kifejezett parancsára jelent meg a sámsoni táborban, ahol egész éjszaka tárgyaltak a város jövendő sorsáról. 21 Az éjjeli tárgyalás eredményét közvetlenül nem ismerjük, csak a későbbiekből következtethetünk arra, hogy a városnak a felkeléshez való viszonyáról, a közvetlen és közvetett támogatásáról volt szó. Debrecen szerepét a szabadságharcban a történeti kutatás részletesen feltárta, a közölt levelek inkább Dobozinak a felkelés alatti magatartását világítják meg. Károlyival való kapcsolatáról is részletesen szólnak ezek a levelek. A kapcsolat igen korán kezdődött, hiszen 1703. nov. 6-án már a harmadik levelet váltják. Ez a kapcsolat nem volt mindig zavartalan — erre bőségesen utalnak a levelek —, de időjártával mind bizalmasabb jellegű lett. Károlyi több ízben is támogatta a várost és magát Dobozit is. A fejedelem még azzal is meggyanúsította, hogy Károlyi a haditerveit is közli a debreceniekkel, akik a tábornok közbenjárását kérték, a város számára fenyegető hadmozdulat elhárítására. „Nem hasznos, hogy dispositióim (rendelkezéseim) a debreceniek által kitrombitáltassanak" — írta Károlyinak. 22 A fejedelem több ízben kinyilvánította, hogy a felkelés válságos napjaiban nem bízik teljesen Debrecenben és ezt a bizalmatlanságot Dobozi iránt is fenntartotta. A közölt levelek világosan bizonyítják, hogy Dobozi sem volt mindig meggyőződve a szabadságharc sikeres kimeneteléről. Városának és lakói sorsának féltése a válságos időkben leplezetlenül ki is tört ezekben. 23 Ezt a magatartást — kétkedését — itthon is ismerhették. Az 1704. évi tisztújítás a fejedelem biztosai jelenlétében ment végbe. A tisztújítást megelőzően a választott hites közönség egyik tagja, ErdŐdi Pál „ő kegyelme felől úri főrendek előtt mocskos szókkal beszéllett, hogy nem igaz híve a méltóságos fejedelemnek, ő azt világosságra fogja hozni". A tanács felhatalmazta Dobozit, hogy rágalmazásért fogja perbe Erdődit, de erre nem került sor. Ellenben a fejedelem biztosai jelenlétében két szavazat híján megválasztották főbírónak. Tiszttársa a népszószólói hivatalában Komáromi 19 Uo. IV. A. 1011/a. 22. k. 351. 403, 457, 587, 652, 681, 765—766. — A rendkévíli időpontban — újév napján kívül — megtartott tisztújítás okát nem tudjuk, de a bejegyzés szerint ekkor már a választott hites közösség tagja volt, mert ebből a testületből választották. Uo. IV. A. 1011/a. 22 k 825 20. Uo. IV. Á. 1011/a. 23. k. 91, 177, 181; 24. k. 1. 164, 175, 180, 348, 353, 609, 612, 613; 25. k. 14, 277, 278, 283, 490. 21 „közel lévén hozzánk a veszedelem, ha fejet nem hajtunk, a félelem is mindenfelől szorongattatván, kiment a bíró uram Sámsonban estve a táborra. Ua. IV. A. 1011/a. 25. k. 645. 22 Károlyi cs. okl.tára. V. 42, 225. 23 Ide vonatkozóan 1. Balogh I. i. m. 112, 131, 132.
