Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

csak resolvaltunk vala magunkat. Jóllehet tekintetes Vay László úrnak az est ve írtam volt, hogy az Istenért vegye összve a hadakat, csináljon co -. tust, mindenképpen készek leszünk segíteni, az midőn ilyen anxietásban volnánk. Éppen most tudósít ő kegyelme, hogy az ellenség a Feketekörösnek vette volna útját. Visszafordulván, úgy kezdünk valamit csendesedni. Had elég volna mindenütt körülöttünk, csak Isten maga személyében hozná hamar Excellentiádat. Kinek is méltóságos grátiájában ajánlván magamat maradok Excellentiádnak alázatos szolgája Dobozi István mp. Debr. 23 dik (febr. v. marty. 1709) virradólag Jelzet nélkül, 1709. II. ? III. ? 23. 140. Debrecen, 1709. április 4. (nem Dobozi írása) Méltóságos generális, nekem nagy jó Uram! Hevesiül 26 Marty datált Excellentiád méltóságos levelét alázatosan vettem, kit is a borbéllyal együtt főstrázsamester Debreceni Péter úr resignált. Abban levő hí­rekről való tudósítását is Excellentiádnak hálaadó szívvel veszem. A postscriptában feltött arra pusztára való alkalmatos gazdáknak szerzésérül, (kik is az én szokásom szerint tudhatnának oeconomizálni) írhatom, hogy akik olyan volontier gazdák ta­láltathattanak volna, úgy, mint Szőke János, Kovács Pál etc, már Excellentiádtul occupáltattak. Azonban az oeconomizálásom ebben állott, a vetni való magot pén­zen vettem, hasonlóképpen az aratást is pénzért tétettem. Szántása is és egyéb körü­lötte való munka költség nélkül véghez nem ment, ehhez képpest micsoda lucrumom lehetett belőle, Excellentiád bölcsen megítélheti. Ha pedig ellenben ilyen és ezekhez hasonló költségek nélkül, (amint talán annak módját Extellentiád tudja), véghez le­hetne vitetni, úgy magam is gondolom, lenne fáradságának haszna. Ugyan Hevesről 29. Marty költ levelét hasonló alázatossággal elvettem Excellentiádnak, melyből is az törökök pusztán való feljöveteleknek alkalmatosságában, hogy semmi difficultást nem talált, értem. Én is tudom, az hol embereknek járója vagyon, út nélkül is elmé­gyen, mindazáltal ha utat, avagy csapást talál, ugyancsak inkább arra megyén. Más gondolatom is volt nékem e dolog iránt, de azzal is most Excellentiádat nem terhelem. A Berettyón túl való szőlőknek mívelését, ami illeti, mind a nemes várme­gye, úgy a nemes város is, kiket az a dolog bűvebben illet, úgy tudom, magok szán­déka felől informálják Excellentiádat. Én részemről a securitás iránt már contentus volnék, de tartok attól, innen a Berettyón sem complaceálhatunk pro yoto commen­dónak, annyival inkább, ha túl lészen. A borbély elküldésében mutatott grátiáját mostan is alázatosan köszönöm Excellentiádnak. Az én köszvényem nem egyformájú lévén a méltóságos püspökével, nekem keveset használhatott. Ellenben talán azon nyavalya körül, oly dolgokat experiál, kiket azelőtt soha nem látott volt, mostan azért sebeseihez cum bona securitate et contento elbocsá­tottam. Tovább parancsolja azt is Excellentiád, hogy holmi dib-dáb vásárlásairól tudó­sítsam, hogy azok iránt való computusra embereit küldhesse ide, ebből úgy látom, hogy Excellentiád, szokása kívül, a halálról kezdett gondolkodni. Kívánom, hogy az Isten még mostan attól Excellentiádat oltalmazza és engedje, hogy csendesebb időben computizálhassunk. Felsőbb napokban néhány rác által csapván a Hortobágyon, né­hány gulyáinkat elvötte vala, de nem tudom mi oktul viseltetvén, ismét elhagyta és re infecta visszament. Ha úgy tetszenék Excellentiádnak, jó volna kapitány Szűcs

Next

/
Thumbnails
Contents