Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

god grátiájában, csak örömest continuálnák az szabók az mundírcsinálást. Most városban honlétekben ugyanis, az ki tavaszt érné, külső munkára kiesvén, szaporátlanabban készül- Az Tiszának régen olyan árja nem volt, úgy hogy a dobi fokon kijönne és onnan Veres nád és az Hortobágy megtelnek, ezen darab tartománnak, nemcsak hasznára, hanem felette nagy securitására, maguknak a dobiaknak is idejében használna, noha talán, amint mongyák, most valami vetésekben tehetne kárt, az szénájokat pedigh elhordanák előtte. Ebben igen igen nagy szükséges grátiáját mutatná Nagyságod ezen darab földhöz, ha effectusban vétettené, amíg az Tisza árja le nem szállna, magánál Dobnál is többet érne ennek haszna. Ezt midőn még ezelőtt negyedik esztendővel repraesentáltam vala kegyelmes Urunknak ő felségének javalván, adatott vala commissiót az eránt az dobiakra, de az idotül fogva soha nem volt ilyen árja a Tiszának, már régen kijött volna az említett fokon, de igen feltöltötték az eleit. Kovács Pál uram mostan érkezvén jelenti, hogy 12 ember kevés üdő alatt kibonthatná a töltést és ő kegyelme is nagyon javallaná, só't minden ember. Ugyan ő kegyelme által akarván holnap ezen dolgot insinuálnom, de tartok attul, ha halad, leszáll az Tisza, azután országostul sem vehetünk rajta. Egy hete leszen postásomat expediáltam Nagyságodhoz, hova lött, nem tudhatom. Ezek után ajánlom magamat Nagyságod méltóságos grátiájába és maradok Nagyságod alázatos szolgája Dobozi István 1708. I. 16. Ps. Alázatosan követem Nagyságodat, sem vaddal, sem madarakkal, noha szívesen volnék utána, nem kedveskedhetek Nagyságodnak. Midőn ezt írtam, éppen valami falusiak szerencsére találnak hozni 7 nyulat, kiket is megvévén ez alkalmatossággal elküldtem, ez ugyan tudom elküldésre sem volt volna méltó etc. Jelzet nélkül, 1708.1. 16. 98. Debrecen, 1708. január 24. Méltóságos főgenerális, nagy jó Uram! Nagyságod méltóságos egyik leveléből gyermek lovai recomendatióját alázatosan értvén, bizonnyal magamra nincsen olyan gondom, noha Nagyságod nehezen szokott hinni, kivált miolta az hadi commandóra adta magát, azolta azzal s ahhoz képpest sokat változott, de akármely statusból, kárbul csak ki kell soha Nagyságod bennem igazán nem tapasztalhatott semmit alázatos hívségnél egyebet, melyben is akarván perseverálnom. Ajánlom régi és hajdani syncera grátiájában magamat maradván Nagyságod alázatos szolgája Debr. 24. Jan. 1708. Dobozi István P.s. Az lovászoknak nem árt az admonitio, melyet nem azért írok, hogy tartásokat meguntuk volna, s követem is az eránt való confidentiáról Nagyságodat. Jelzet nélkül, 1708.1. 24. 99. Debrecen, 1708. január 29. Méltóságos Főgenerális, nekem nagy jó Uram! Káról yból 24 és 25-tödik költ Nagyságod méltóságos leveleit 28-dik este fele alázatosan vettem s ím sietséggel, az nemes város embereit expediálta, kiket is szegény