Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)
requiráltam. Trencsáni úr itt levő fiával is iránta írattam volt az atyjának, de Nagyságod híre nélkül semmit Senyéi úr ő nagysága nem tehetett, kérem nagy alázatosan Nagyságodat, méltóztassék útját, módját felkerestetni, hadd szabadulhasson nyavalyás. Isten Nagyságodat érette megáldja és cselédi is jót fognak kívánni. Részemről is meghálálni Nagyságod grátiáját igyekszem, melyben továbbra is alázatosan ajánlván magamat, maradok Nagyságod alázatos szolgája Dobozi István mp. Debr. 27. 9 br. 1707. 1707. Nov. Fasc. 2. B. 26. 94. Debrecen, 1707. december 27. Méltóságos generális, nekem nagy jó Uram! Nyíregyházon írott Nagyságod levelét alázatosan vettem. Isten áldja meg Nagyságodat, ha szegény városunk ügyét igyekezne secundálni. Kegyelmes urunk Őfelsége amit nem akar, szokta halasztani, de arrul nem tehetek. Nem tudom a más világon ki remélhet meritumot, ha Debrecen nem assequálhatja ez jelen való világon. Ide semmi kereskedő új törökök nem érkeztének. Ez okon Nagyságod méltóságos parancsolatját nem effectuálhatom, ha találnak jüni, elkövetem. Három könyvet köttetek. Az nemes város, az mely borokat ígért volt, e mostani alkalmatossággal mind ilyen terhes úton is elküldöttem. A micsodások, alázatos szóval offerálja. Valami madarakat is, kiket kaphattam, küldtem. Csak az, hogy idő miatt alkalmatlanokká ne váljanak. Tudnék emberséget, de bizonnyal nincs semmi újságunk, kivel kedveskedhetnék, továbbra is, pedig igyekezem. Az útnak és időnek alkalmatlansága miatt már két vásárban sem búzát, sem lisztet nem hoztanak, ki miatt a kenyér nagyon megszűkült. Váradi bloquáda, ha így lesz, el nem tartjuk, hova szénát is most akarnánk küldeni, ha vehetnék. Oláh Mihály úr hadának is küldtünk néhány száz kenyeret, amely is valóban jókor esett, mert azzal mentek a ráczok után, kik is visszanyerték a marhát, de magok sokat elpraedáltanak bennek. A vágókért és a búzáért elküldtem, ha most is üresen nem jünek. Amint írja Nagyságod, elhiszi, búsultunk, elszakasztatván nemes Magyarországiul, hogy mostani végzések effectusában nem részesülhetünk. Úgy tudom, mi se itt, se ott urak nem vagyunk, ha adunk, sem igen kellünk, annyival inkább, ha nem adhatunk, rossz lesz az nevünk. Én ugyan úgy gondolom vala, hogy az jó halál által mindezektül megmenekedjem, de Istenünknek máskép tetszett, már nemes és uraknak való köszvény kezdett udvarolni. Ezzel ajánlván magamat Nagyságod grátiájában, hogy Isten Nagyságodat szerencsés új esztendőre virassza, kívánom, maradok Nagyságod alázatos szolgája Dobozi István mp. Debrecen, 27. X bris 1707. 1707. Dec. Fasc. 2. B. 25. 95. Debrecen, 1708. január 2. Métóságos főgenerális, nekem nagy jó Uram! Az quietantiánk párját excel lentiád méltóságos parancsolattjára megküldöttem. Egy szegény újlaki féle ember szüreti alkalmatossággal Váradra esett volt rabul, neve Veresmarthi Péter, mostan Szent Jobbon árestomban tartogatja méltóságos generá-