Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

szegre. Feles tömösvári törökök jőnek portékával, ha ország számára nem foglalják. Amely sok abát futáskor elhordták a katonák, azokból olcsóbban készülhetne a köpönyeg. A nyári kocsi még oda vagyon, búsíttatom miatta, elő nem tudom Eötvös uramékkal szereztetni. Bűségiben lévén ottan Nagyságod a sónak, bár csak 4 százat méltóztatnék, ha ingyen nem, a nyárban Hevesre parancsolt 100 cseber borokért küldene Nagyságod nagyon megköszönném. Ez órában veszem Belényesbül Makai István capitány úr levelét, 12-dik költet, hogy Síik generál Jenő felé érkezett, 4 ezred magával. Ezzel ajánlom Nagyságod méltóságos grátiájában magamat és maradok Nagyságod alázatos szolgája Debr. 17. X-bris. 1705 Dobozi István mp. 1705. Dec. Fasc. 2. B. 22. 59. Debrecen, 1706. január 15. Méltóságos generális úr, nagy jó uram! Nagyságod méltóságos levelét alázatosan vettem, hogy annyi esztendőktül erőm felett rajtam megfeküdt terhemtül pihenni kívántam, tudom Nagyságod meg nem ítél, melyekben is, ha pro voto nem complaceálhattam Nagyságodnak, arrul alázatosan követem. Hogy pedig becsületes successoromnak Isten az szerencsés jó békességet elhozván, succedal a laurea, nem irigylem, árnyékhoz hasonló, változó sőt elmúló. Dicsiretén embereknek nem kaptam, annyival inkább nem kapok. Életemnek nagyobb részét megemésztettem, vagy az engemet megemésztett. Annyira az erőtlenedés, egészségtelenség, e világ háládatlanságának considerátiója enervált. Bizony kívánok egyedül Istenemnek élni és azontúl a bujdosásbul kimúlván az örökkévaló hazára jutni (s kirül Nagyságod se feledkezzék). Másnál elébb magyarságomat nem változtatom, hanem, ha ezen engemet szülő és nevelő, boldogtalan, majd minden jóakaróktul megfosztatott hazámat salválhatnám, megtarthatnám s maraszthatnám, kötelességemnek tartanám, melyről is alázatosan írtam vala bizonyos emberem által Nagyságodnak. Mely levelem maradott tekintetes generális Orosz Pál uramnál, melyről én most is mit írjak, nem tudom. Nincs az a talentum és tanács nálam, mely szerint tudhatnék praescribálnom, ha volna is e mostani, azt contemnálhatnák. Nagyságod sinceritását grátiáját genuine megvallom miolta Nagyságod ismeretségébe jutottam, tovább is ha szerencsésen akar boldogulni, azt continuálni méltóztassék. Tartom nem kicsiny szerencsétlenségnek, hogy ezúttal nagy erőtlenkedéseim miatt Nagyságodnak nem udvarolhattam. Ugyanis, amiólta kegyelmes urunktól megérkeztem, azolta az ágyat nyomom. Tekintetes generális Orosz Pál uram leveléből olvasom, az német kifelé nyomult Erdélybül, talán csak portás, mindazáltal én a vesztő vígét forgatván, alázatosan kérem Nagyságodat, méltóztassék bölcs opinioját adni, ha ugyancsak kijün az ellenség (mely is csak elhiszem, ezen utat praescribálja, kit Isten ne adjon) hova és merre javallja, s tanácsolja recipiálni magamat. Továbbá pedig, hogy Nagyságod jámbor régi szolgájával méltóztaték tréfálódni méltóságos levelében, arra a condescensióra méltatlan vagyok, mindazáltal kinek jól vagyon dolga, attul minden meglehet. Szőke uramra bízott dolgok iránt valamiben succurálhattam, elkövettem, továbbra is elkívánt tehetségemig kész vagyok, az minthogy is életem fogytáig maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Debr. 15. jan. 1706. Dobozi István mp. Kívül más írással : In Anno 1706. ad junium költ levelek.