Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

1. Debrecen, 1703. november 1. Ajánlom jó Uramnak Nagyságodnak alázatos szolgálatomat. Nagyságod két levelét kötelesen vettem, tudósítását alázatosan köszönöm. Itt teljességgel semmi olyan dolog nincsen, amelyrül Nagyságodat tudósíthatnám. Nagyságod levelét, az asszonynak ő nagyságának szólót, a vásárlásokkal együtt, amelyek felől parancsolt Nagyságod megküldöttem, ha a borbély megérkezik, kész vagyok azt is tovább innen emoveálnom. Itt levő praefectus Vajda Jacab úrtól kértem 100 csomó töltést, kinek is dispositiója alatt vagyon itt most afféle és Borbély István hadnagy úrtól Nagyságodnak elküldöttem úgy a papyros nyíró ollót is. Nagyságod tovább való parancsolatit s tudósításait is elvárom. Szintén ezen punctumot írván, vévén Nagyságod harmadik levelét is, melyben a töltést tonnával kívánná, de itt ennél több, kit elküldöttem egy csomó sem maradott, ezt is Kegyelmes urunk parancsolatjára Tokajra kellett volna küldeni, abból szakítattam. Kova pedig teljességgel nem találtatik, elfogyott. Ajánlom Nagyságod tapasztalt gratiájában magamat és maradok Nagyságodnak • alázatos szolgája Dobozi István mp. Debrecen — 9-br. 1703 Ps. Somlyai hadnagy, Kaszás Pál hadnagy úr írja, szintén mostani portási egy német tisztet, harmad magával hoztanak, kik azt vallják, hogy Kolosvárt a sánc körül, német, szász és székelység vagyon circiter 800. Amikoron azt innen Tordai úr írja Várad alól, hogy bizonyosan a rácság Jenőhöz gyűl, Boné úr pedig minden hadával a szoroson bement Erdély felé, mi valóban tartunk, ő kegyelme gyenge erővel lévén. Azt is írja, Fejérvárnál a kurucokat keményen megverték a németek. 1703. Nov.Fasc.3.C. 5. 2. Debrecen, 1703. november 5. Alázatos szolgálatom ajánlása után, hogy Isten nagyságodat szerencséltesse, szívesen kívánom. Nem kétlem, ezelőtt negyed nappal küldött levelem az töltésekkel együtt eddig kezéhez ne mentenek volna, az asszony ő nagysága mind ez ideig is az borbélyt Csengerből el nem küldi, sem levelét nem vettem Ő nagyságának, egyebet a melyet elküldöttem, hírem is azokon kívül kiket megírtam vala, nincsen. Confirmálódik az, hogy Guthi úr azon darab földön levő kurucságnak szinte egészlen odavesztette. Erdélyben, Fejérvár táján is teljes rácság gyűlt volna, és gyülekeznek szüntelen Jenőhöz; hirdetik vala azt is, hogy Szathmárbul a lovas németség kiillantott volna, de nem való, amint éppen most onnan jött katonák beszélik. Nagyságod méltóztassék egyik szemét és fülét is erre függeszteni, meit a nem putaremtül csak tarthatunk,