Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1566-1567 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 13. (Debrecen, 1985)

Már az első kötet hét füzetének kiadásánál törekedtünk arra, hogy ne írjunk mindenik elé bevezetőt, esetleg csak a legszükségesebb magyarázatot adjuk. A továbbiakban igyekszünk ezt ténylegesen megvalósítani, de nem térhetünk ki most sem füzetenként az elengedhetetlen magyarázat, vagy éppen állásfoglalás elől. Ezúttal pl. fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy jegyzőnk talán minden eddiginél „nagyvonalúbb". A feloldások viszont jók s utólagos feljegyzésekről lévén szó, ezek szavahihetősége, forrásértéke mit sem veszít ezzel a nagyvonalúsággal horderejéből. Minél több anyagot igyekeztünk közölni. A mutatóban viszont nem jelölünk minden lehetséges variációt, de valamilyen formában próbálunk mindent adni. Úgy érezzük, a továbbiakban a fordítás stílusán érdemes és szükséges fmomitani. A tulajdonnevek különösen a családnevek feloldása esetében továbbra is a 10. füzetben írt bevezető szerint járunk el. Annyival inkább, mert az első kötet hét füzetében eltértünk a magyar helyesírás idevágó szabályaitól s ezek a kérdések továbbra sem egyszerűek. Még most sem fogjuk tudni a legújabb helyesírási szabályokat maradéktalanul betartani, de ennek érdekében lehetőleg mindent elkövetünk és „A Magyar Helyesírás Szabályainak 11. kiadásáról" c. írás támasztotta igénynek amennyire lehet, próbálunk eleget tenni. (I.m. Bp. 1985. 11-12. old.) Jelenleg gondot okoz a Literátus név feloldása. Ebben a korszakban a családnevek sok esetben még nem alakultak ki; a Literatus'böi nem lett minden esetben Deák! Még kevésbé Literátus! Ellenben Literati és sok minden más igen. Nem tudunk arról, hogy pl. ebben az esetben a magyar családnév-forma kialakulása tekintettel lett volna a latin ragozásra, s nem találunk magyar Literátus (alany eset) család-nevet, Literati-X viszont még ma is bőven. A korabeli Literátus — Literati Deákként való feloldása nem tűnik megalapozottnak. Ugyanis városunk történetéből is tudjuk, hogy pl. Tolnai Literati Imre sohasem lett Deák Imre, de ez a családnév „válhatott" Csobánná, hiszen már akkor is írták ebben a formában is! Hasonlóan nem lett Thury Literati Györgyből Deák György, Takács Bertalan István Deákból sem Deák Bertalan, vagy Deák István, mintahogy sok másból sem. Ezért mi munkáinkban Deák családnevet csak akkor adtunk, ha az több ízben így fordult elő. Egyébként a Literati alakot használtuk — mint abban az időben is — és Deák-ot írtunk családnév-szerűén azokban az esetekben is ha nyilvánvalóan írástudásra utalásról volt szó. A jegyzőkönyv fordításának kiadásánál álláspontunktól eddig eltértünk, és a fordítók véleményének adtunk helyt. A továbbiakban is elfogadjuk az ő Deák-fordításukat, hozzátéve; semmi nem bizonyítja, hogy Deák maradt a családnév. A főbírók esetében viszont már nem tudjuk ezt az álláspontot tartani, mert az ő nevükkel ilyen alakban nem találkozunk. Ezért a magyar helyesírás 154-238. pontjai, a már idézett írás és a „Tanulmányok a magyar nép történetéből" (Debrecen, 1979.) 102-127. oldalain olvashatók