Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

is holtig való gyaiázatunkra lészen. Jobb nékünk szenvednünk, ha hármat, négyet megölet is bennünk. De ennyi szegénységet, ennyi jószágtúl meg ne fosszunk, éhelhalókká ne tegyünk. E beszédekkel szíveket sokaknak megerősíti. E beszéd után mond ismét más: A pasa hamisságunkat okolja, hogy azért töröl el bennünket, meg kell mondanunk ezt néki: Mi ennyi s ennyi ideje, hogy hódolunk, ha mi hamisságot talált a mi kezönkben, már kezében a mi fejünk, mi voltunk e szegénységnek bírái, ezek ártatlanok, hagyjon békét azért a varasnak. Melyet javalván és helyben hagyván, magára felviszi a követséget Biczó István uram, hogy mindeneket nékiek megmondana. Készítenek azért ismét úgy mint három erszény pénzt (öt-öt száz tallér szokott lenni egyben). Kit visznek a Kapucsi pasához, felmennek emellett négy öreg emberek, ki előtt, mindnyájan térde esvén: Biczó István uram mond keserves sírással az engedelemért való reménkedése után: Miért bocsátott engemet haza az hatalmas vezér a hilevéllel, énnékem jobb volt volna ugyanott meghalnom, hogy nem mint e nagy veszedelemre a várast megmarasztanom. Mert őnagysága úgy adta a hitlevelet, hogy mi bátorságosan megmaradhatunk, semmi kárunk nem lészen, szóval is én általam biztatta a várast, hogy semmit se féljen, meg ne futamodjék, csak két pénz érő kárt sem vall. Én ezeket bátran megmondottam a varasnak. Immár az én vén fejemet ilyen nagy átokban hozza erős hitlevelével, fogadásával őnagysága, bár akkor fogyatta volna el életemet. Kire mond Kapucsi, kelj fel, mit sírsz, mert magatok vadtok veszedelmetek okai, mivel hamisak voltatok. Mond ismét Biczó István uram: Mi ennyi ideje hogy hódolunk, ha mibennünk mi hamisságot talált, ihon a mi fejünk, mi voltunk e varasnak bírái, de az ártatlan kösséget miért bántja. Kire Kapucsi titkos tanácsokat kifakasztván mond: Ebben tetszett ki a ti hamisságtok, mikor az hatalmas pasa az Hortobágyon által jött akkor még helyben voltak a hajdú várasok, magok, feleségek, gyermekek, jószágok, de most semmit, sem embert, sem barmát hogy nem találtak, tudja, hogy azok messze nem mehettek, hanem mind ti fogadtátok azokat ide bé a varasban s itt bújtattátok el. Kiket mind ki is kell adnotok. KirűT nagy szabadkozásokkal magokat noha mentegették, de kevés hitelek volt. Előle azért akkor eljüvén hajtják mindjárt a Bulyok pasa szállására, azhol a több láncon levő emberek voltának, ott mindjárt újobb hóhérok, újobb kénzó mesterséget gondolnak. Vékonyszerő gyeplőket hoznak, kikkel kezeket bokában hátra kötözik, ketten-ketten szorongatván kezeket. Kik legkegyetlenebbül voltak megkötözve öten voltak. Első maga bíró uram, úgy mint Dobozi István uram, második Biczó István uram, harmadik Csóka Péter uram, negyedik Széles István uram, ötödik Szabó György uram. E kötözésben öt avagy hat óráig lévén, úgy megdagadoztak s annyira elsanyarodtak, hogy inkább kévánnak kezek által akárminémű halállal meghalni s ez elszenvedhetetlen sanyarúságnak véget vetni, de sem a kévánt halál nem adatik, sem a sanyarúság nem könnyebbíttetik, sőt órárúlórára nevekedik, annyira, hogy a megaléltak a magok ordítások miatt, egyik a másik szavát is alig értik a házban.